7.

- Reggel láttalak a városban. - mondta Totó, és készségesen kinyújtotta a kezét Anna felé, hogy átsegítse a focipálya ledőlt drótkerítésén.
- Meglehet. - rángatta meg a vállát Anna, és kecsesen felugrott egy betondarabra, onnan meg a földre úgy, hogy még csak hozzá se érjen a fiú kezéhez.
- Én egy rendes srác vagyok, hisz tudod. Nem kell utánam kémkedned. - vigyorgott Totó, és a lány után lépkedett.
- Nem kémkedtem! - háborodott fel Anna.
- De azért el tudnád mondani, mi volt a csajon, nem?
- Ugyan! Miféle csajon?
- Akit két hete tologatok. - állt meg Totó, és megfogta Anna vállait, majd egy másodperc alatt előtte termett, és a hátára kapta.
- Egy fasz vagy. - jegyezte meg Anna, de nem tiltakozott, csak lehajtotta a fejét a fiú vállára. Olyan volt, mintha egy óvodást vinne a hátán, mintha egy méter lett volna magasságuk között.
- Ne sértegess, mert felakasztalak egy gallyra. - mosolygott Totó. - Csípem a burád, tudod?
- Kuss. - jött a gyors válasz.
- Persze persze. - igazította meg a lányt a hátán a srác, majd futni kezdett. Anna egy ideig csak vigyorogva lapult a hátán, aztán kiegyenesedett, széttárta a kezét, mintha repülne. Mindig ezt játszották.
Totó csak a hídnál lassított. Régi maszek híd volt, hosszában ütött lécekre szögelt deszkák, rajtuk hosszabb deszkák. Nem volt túl bizalomgerjesztő, de igazából a vízben is bárki megtehette az utat, mert bokáig sem ért. Átsétáltak. Innen már csak két háznyira laktak Anna nagyszülei, nagyapja a kapunál ült, és mindenféle deszkákat csiszolt. Kezet fogtak Totóval, és míg Anna besietett, elbeszélgettek. Sajnos túl sűrűn mutatkoztak együtt, a lány nagyszülei teljes bizonyossággal állították, hogy ők egy pár. El is látta most az öreg a srácot egypár jó tanáccsal, és meg is akarta gyorsan tanítani a megfelelő flexelő technikára (ami elengedhetetlen egy hosszútávú kapcsolatban), mikor Anna visszatért.
Gyorsan el is siettek.
- Nagyapád azt mondta, járunk. - mondta Totó, mikor újra a hídhoz értek.
- Jártok? - nevetett Anna.
- Nyilván. - vigyorodott el Totó is.
- Ne mondogass folyton ilyeneket. - mondta Anna, és összefonta a karjait.
- Milyeneket? - utánozta a lányt Totó, de közben majdnem kiborította a szatyrokat.
- Tudod... - húzta el a száját Anna.
- Hogy belém vagy esve, mint tehén a gödörbe? - kérdezte a fiú. Anna bólintott, de majdnem felnevetett. - Majd kinövöd.
- De nem akarom. - morogta a lány.
- De én nagyobb vagyok, okosabb és bölcsebb. El kell hinned nekem, hogy úgy lesz neked jó. - karolta át Anna vállát a srác.
- De miért? Ha ilyen közel vagyunk egymáshoz, ha?
- Ha? - vigyorgott Totó. - Pont azért. Sokkal fontosabb vagy nekem.
- Sokkal fontosabb vagy nekem... - gúnyolódott a lány.
- Majd, ha nagy leszel, megbeszéljük. - mondta Totó, és szemtelenül megütögette a mellkasát ott, ameddig a lány ért neki.
- Add csak ide a telód egy percre! - ment tovább Anna, észre sem véve a fricskát. A srác kihalászta a zsebéből, s közben a szatyrot odaadta a lánynak, hogy könnyebben matathasson a zsebben. Anna csak erre várt, és amint a telefon  kezében volt, belökte Totót a vízbe.
- Baszd... és most még a telefonom is ellopod? - ugrott ki gyorsan a partra a fiú, és üldözőbe vette a lányt.

6.

Jázmint tényleg nagyon érdekelte ez a fejezet. A hős, akibe már éppen 4 fejezete teljesen szerelmes volt, újra felbukkant, és mivel a Kinga és Anna által imádott szereplőknek már kerültek kétértelmű (vagy annál egyértelműbb) helyzetekbe lányokkal (akiket természetesen saját magukra értettek), igazságtalannak érezte, hogy pont akkor szakadjon meg a felolvasósdi, mikor ez a magas orvostanhallgató végre újra szóba kerül. Megkaparintotta a könyvet, és hazaindult, hogy megtudja, mi vár rá. Neki engedte Anna, Kinga nem olvashatott csak előre, mert akármiről is szólt a fejezet, a lány bepörgött, és még azon nyomban lespoilerezte az egészet.
Hazafelé baktatott a forróságban, izzadó ujjai közül majdnem kicsúszott a könyv. Nem laktak messze a sportpályától, de mindig került egyet, a másik irányba kanyarodott el a drótkerítés maradványai mellett, mert különben a kisbolt előtt kellett elmennie, ahol mindig valami borzasztó dolgot tett a jóképű eladósrác előtt. A múlt héten például, mikor rágót akartak venni Annával, a lány véletlenül rálépett a strandpapucsa szélére, és előről kipattant a gumipánt, és ő, ahogy volt, beesett az ellenkező irányból álló eladópult alá.
Ahogy erre gondolt, megborzongott, és kicsit sietősebbre fogta a lépteit, nehogy, ha az eladó kinéz az ablakon, meglássa. Csakhogy valaki más érkezett szemből, aki csakugyan sietett valahová. Lexikonba illő frontális ütközés.
Szerencsére, az a valaki jobban magánál volt, mint ő, hisz gyorsan nekikapaszkodott Istiék kerítésébe, így nem estek el. Leszámítva a könyvet, ami nagyot puffanva a földre esett.
- Úh, szerinted ez menne még egyszer? - nevetett a valaki, és lenyúlt a könyvért, ami a gerincére esett, de nem nyílt ki. Jázmin hebegett egy-két héberre emlékeztető mondatot, és elsőre hálát adott az Istennek, hogy nem az eladó az, hisz biztos volt benne, hogy ezek után aktuális lenne, hogy a srác fogyatékosnak nézze. Időközben felismerte ugyanis, a valakit, aki Isti maga volt. Talán pont ezért talált olyan könnyen fogást a kerítésen. - Megvagy? - kérdezte.
- Meg, meg. - bólogatott ő gyorsan. Jobb megelőzni, hogy a szomszédok is fogyatékosnak nézzék.
- Na, akkor csövi. - vigyorodott el Isti, kikerülte és elindult. Frissen fújhatta be magát, kandúrszaga megcsapta Jázmin orrát. Megint csak megborzongott, és a három háznyi távolságot már futva tette meg hazáig.
- Ettél? - kérdezte eközben Kinga Márkót kettesben maradva a susnyásban, a fa alatt. Kettesben maradtak, igen, ugyanis Anna telefonja megcsörrent, hogy szaladjon el a nagyszüleihez a szomszéd utcába, valamiért, Totó pedig ragaszkodott hozzá, hogy a rozoga hídon átkísérje őt.
- Kaptam kaját. - mondta Márkó, és megpaskolta a hasát. - El vagyok kényeztetve.
- De még hogy! - mosolygott szomorúan Kinga, és összeborzolta a fiú egyébként is összevissza haját. - Gyere át hozzánk, anya sütött almássütit.
- Gyere át te. - mondta Márkó. Egy ideje kerülgette már a "járjunk" témát, de sosem talált megfelelő helyszínt és módot az előadására.
- És vigyek sütit, mi? - kuncogott Kinga. Lassan estek le neki a dolgok. Akkor se vette volna észre, ha egy fiú ráhajt, ha az egy táblára írja. Pláne Márkó. Ovis koruk óta voltak a legjobb ellenkező-nemű barátai a másiknak. - Gyere nyugodtan, nem zavarsz. Eszti a szobájában lesz, és tanul. Apa dolgozik. Anya nemsokára megy délutánra... elleszünk. Majd bámuljuk a TV-t, amíg el nem fogy a süti. - Márkó megrángatta a vállát.
- Este, ugye kijössz a temetésre? - kérdezte. Remélte, hogy majd a naplemente narancssárga fényeiben a lány is romantikus kedvében lesz.
- Ekkora hülyeséget! - legyintett Kinga.
- De azért benne vagy, nem? Hülyülni, mint mindig. - mosolygott Márkó.
- Benne hát! - kacsintott a lány, és nekidőlt a fiú vállának. - Nem akarom, hogy suli legyen! Akkor nem lehet gólyát temetni. Meg borsót enni csipsz helyett...
- Dehogynem. Na jó, a gólyát le kell cserélni, mert az télen nincs. De mirelitborsót lehet. - vigyorgott zavartan Márkó, és igyekezett nem különösebben reagálni az összebújásra.
- Úgy értem, hogy iskolaidőben muszáj rendes gyereknek lenni. Nyáron... nyáron nem muszáj. - mondta Kinga, és visszaegyenesedett. - Néha úgy érzem, szeretnék kicsit cserélni valakivel, aki király dolgokat csinál. Aztán jön a nyár, és király dolgokat csinálunk.
- Például gólyát temetünk. - nevetett Márkó. Kinga megint legyintett.
- Este gyertek. - sietett el mellettük Isti. A gólyatemetés, bármennyire elkerülte a gólyaáldozat előtti tisztelgést, a nyarat megnyitó ünnepséggé alakult.