7.

- Reggel láttalak a városban. - mondta Totó, és készségesen kinyújtotta a kezét Anna felé, hogy átsegítse a focipálya ledőlt drótkerítésén.
- Meglehet. - rángatta meg a vállát Anna, és kecsesen felugrott egy betondarabra, onnan meg a földre úgy, hogy még csak hozzá se érjen a fiú kezéhez.
- Én egy rendes srác vagyok, hisz tudod. Nem kell utánam kémkedned. - vigyorgott Totó, és a lány után lépkedett.
- Nem kémkedtem! - háborodott fel Anna.
- De azért el tudnád mondani, mi volt a csajon, nem?
- Ugyan! Miféle csajon?
- Akit két hete tologatok. - állt meg Totó, és megfogta Anna vállait, majd egy másodperc alatt előtte termett, és a hátára kapta.
- Egy fasz vagy. - jegyezte meg Anna, de nem tiltakozott, csak lehajtotta a fejét a fiú vállára. Olyan volt, mintha egy óvodást vinne a hátán, mintha egy méter lett volna magasságuk között.
- Ne sértegess, mert felakasztalak egy gallyra. - mosolygott Totó. - Csípem a burád, tudod?
- Kuss. - jött a gyors válasz.
- Persze persze. - igazította meg a lányt a hátán a srác, majd futni kezdett. Anna egy ideig csak vigyorogva lapult a hátán, aztán kiegyenesedett, széttárta a kezét, mintha repülne. Mindig ezt játszották.
Totó csak a hídnál lassított. Régi maszek híd volt, hosszában ütött lécekre szögelt deszkák, rajtuk hosszabb deszkák. Nem volt túl bizalomgerjesztő, de igazából a vízben is bárki megtehette az utat, mert bokáig sem ért. Átsétáltak. Innen már csak két háznyira laktak Anna nagyszülei, nagyapja a kapunál ült, és mindenféle deszkákat csiszolt. Kezet fogtak Totóval, és míg Anna besietett, elbeszélgettek. Sajnos túl sűrűn mutatkoztak együtt, a lány nagyszülei teljes bizonyossággal állították, hogy ők egy pár. El is látta most az öreg a srácot egypár jó tanáccsal, és meg is akarta gyorsan tanítani a megfelelő flexelő technikára (ami elengedhetetlen egy hosszútávú kapcsolatban), mikor Anna visszatért.
Gyorsan el is siettek.
- Nagyapád azt mondta, járunk. - mondta Totó, mikor újra a hídhoz értek.
- Jártok? - nevetett Anna.
- Nyilván. - vigyorodott el Totó is.
- Ne mondogass folyton ilyeneket. - mondta Anna, és összefonta a karjait.
- Milyeneket? - utánozta a lányt Totó, de közben majdnem kiborította a szatyrokat.
- Tudod... - húzta el a száját Anna.
- Hogy belém vagy esve, mint tehén a gödörbe? - kérdezte a fiú. Anna bólintott, de majdnem felnevetett. - Majd kinövöd.
- De nem akarom. - morogta a lány.
- De én nagyobb vagyok, okosabb és bölcsebb. El kell hinned nekem, hogy úgy lesz neked jó. - karolta át Anna vállát a srác.
- De miért? Ha ilyen közel vagyunk egymáshoz, ha?
- Ha? - vigyorgott Totó. - Pont azért. Sokkal fontosabb vagy nekem.
- Sokkal fontosabb vagy nekem... - gúnyolódott a lány.
- Majd, ha nagy leszel, megbeszéljük. - mondta Totó, és szemtelenül megütögette a mellkasát ott, ameddig a lány ért neki.
- Add csak ide a telód egy percre! - ment tovább Anna, észre sem véve a fricskát. A srác kihalászta a zsebéből, s közben a szatyrot odaadta a lánynak, hogy könnyebben matathasson a zsebben. Anna csak erre várt, és amint a telefon  kezében volt, belökte Totót a vízbe.
- Baszd... és most még a telefonom is ellopod? - ugrott ki gyorsan a partra a fiú, és üldözőbe vette a lányt.