7.

- Reggel láttalak a városban. - mondta Totó, és készségesen kinyújtotta a kezét Anna felé, hogy átsegítse a focipálya ledőlt drótkerítésén.
- Meglehet. - rángatta meg a vállát Anna, és kecsesen felugrott egy betondarabra, onnan meg a földre úgy, hogy még csak hozzá se érjen a fiú kezéhez.
- Én egy rendes srác vagyok, hisz tudod. Nem kell utánam kémkedned. - vigyorgott Totó, és a lány után lépkedett.
- Nem kémkedtem! - háborodott fel Anna.
- De azért el tudnád mondani, mi volt a csajon, nem?
- Ugyan! Miféle csajon?
- Akit két hete tologatok. - állt meg Totó, és megfogta Anna vállait, majd egy másodperc alatt előtte termett, és a hátára kapta.
- Egy fasz vagy. - jegyezte meg Anna, de nem tiltakozott, csak lehajtotta a fejét a fiú vállára. Olyan volt, mintha egy óvodást vinne a hátán, mintha egy méter lett volna magasságuk között.
- Ne sértegess, mert felakasztalak egy gallyra. - mosolygott Totó. - Csípem a burád, tudod?
- Kuss. - jött a gyors válasz.
- Persze persze. - igazította meg a lányt a hátán a srác, majd futni kezdett. Anna egy ideig csak vigyorogva lapult a hátán, aztán kiegyenesedett, széttárta a kezét, mintha repülne. Mindig ezt játszották.
Totó csak a hídnál lassított. Régi maszek híd volt, hosszában ütött lécekre szögelt deszkák, rajtuk hosszabb deszkák. Nem volt túl bizalomgerjesztő, de igazából a vízben is bárki megtehette az utat, mert bokáig sem ért. Átsétáltak. Innen már csak két háznyira laktak Anna nagyszülei, nagyapja a kapunál ült, és mindenféle deszkákat csiszolt. Kezet fogtak Totóval, és míg Anna besietett, elbeszélgettek. Sajnos túl sűrűn mutatkoztak együtt, a lány nagyszülei teljes bizonyossággal állították, hogy ők egy pár. El is látta most az öreg a srácot egypár jó tanáccsal, és meg is akarta gyorsan tanítani a megfelelő flexelő technikára (ami elengedhetetlen egy hosszútávú kapcsolatban), mikor Anna visszatért.
Gyorsan el is siettek.
- Nagyapád azt mondta, járunk. - mondta Totó, mikor újra a hídhoz értek.
- Jártok? - nevetett Anna.
- Nyilván. - vigyorodott el Totó is.
- Ne mondogass folyton ilyeneket. - mondta Anna, és összefonta a karjait.
- Milyeneket? - utánozta a lányt Totó, de közben majdnem kiborította a szatyrokat.
- Tudod... - húzta el a száját Anna.
- Hogy belém vagy esve, mint tehén a gödörbe? - kérdezte a fiú. Anna bólintott, de majdnem felnevetett. - Majd kinövöd.
- De nem akarom. - morogta a lány.
- De én nagyobb vagyok, okosabb és bölcsebb. El kell hinned nekem, hogy úgy lesz neked jó. - karolta át Anna vállát a srác.
- De miért? Ha ilyen közel vagyunk egymáshoz, ha?
- Ha? - vigyorgott Totó. - Pont azért. Sokkal fontosabb vagy nekem.
- Sokkal fontosabb vagy nekem... - gúnyolódott a lány.
- Majd, ha nagy leszel, megbeszéljük. - mondta Totó, és szemtelenül megütögette a mellkasát ott, ameddig a lány ért neki.
- Add csak ide a telód egy percre! - ment tovább Anna, észre sem véve a fricskát. A srác kihalászta a zsebéből, s közben a szatyrot odaadta a lánynak, hogy könnyebben matathasson a zsebben. Anna csak erre várt, és amint a telefon  kezében volt, belökte Totót a vízbe.
- Baszd... és most még a telefonom is ellopod? - ugrott ki gyorsan a partra a fiú, és üldözőbe vette a lányt.

6.

Jázmint tényleg nagyon érdekelte ez a fejezet. A hős, akibe már éppen 4 fejezete teljesen szerelmes volt, újra felbukkant, és mivel a Kinga és Anna által imádott szereplőknek már kerültek kétértelmű (vagy annál egyértelműbb) helyzetekbe lányokkal (akiket természetesen saját magukra értettek), igazságtalannak érezte, hogy pont akkor szakadjon meg a felolvasósdi, mikor ez a magas orvostanhallgató végre újra szóba kerül. Megkaparintotta a könyvet, és hazaindult, hogy megtudja, mi vár rá. Neki engedte Anna, Kinga nem olvashatott csak előre, mert akármiről is szólt a fejezet, a lány bepörgött, és még azon nyomban lespoilerezte az egészet.
Hazafelé baktatott a forróságban, izzadó ujjai közül majdnem kicsúszott a könyv. Nem laktak messze a sportpályától, de mindig került egyet, a másik irányba kanyarodott el a drótkerítés maradványai mellett, mert különben a kisbolt előtt kellett elmennie, ahol mindig valami borzasztó dolgot tett a jóképű eladósrác előtt. A múlt héten például, mikor rágót akartak venni Annával, a lány véletlenül rálépett a strandpapucsa szélére, és előről kipattant a gumipánt, és ő, ahogy volt, beesett az ellenkező irányból álló eladópult alá.
Ahogy erre gondolt, megborzongott, és kicsit sietősebbre fogta a lépteit, nehogy, ha az eladó kinéz az ablakon, meglássa. Csakhogy valaki más érkezett szemből, aki csakugyan sietett valahová. Lexikonba illő frontális ütközés.
Szerencsére, az a valaki jobban magánál volt, mint ő, hisz gyorsan nekikapaszkodott Istiék kerítésébe, így nem estek el. Leszámítva a könyvet, ami nagyot puffanva a földre esett.
- Úh, szerinted ez menne még egyszer? - nevetett a valaki, és lenyúlt a könyvért, ami a gerincére esett, de nem nyílt ki. Jázmin hebegett egy-két héberre emlékeztető mondatot, és elsőre hálát adott az Istennek, hogy nem az eladó az, hisz biztos volt benne, hogy ezek után aktuális lenne, hogy a srác fogyatékosnak nézze. Időközben felismerte ugyanis, a valakit, aki Isti maga volt. Talán pont ezért talált olyan könnyen fogást a kerítésen. - Megvagy? - kérdezte.
- Meg, meg. - bólogatott ő gyorsan. Jobb megelőzni, hogy a szomszédok is fogyatékosnak nézzék.
- Na, akkor csövi. - vigyorodott el Isti, kikerülte és elindult. Frissen fújhatta be magát, kandúrszaga megcsapta Jázmin orrát. Megint csak megborzongott, és a három háznyi távolságot már futva tette meg hazáig.
- Ettél? - kérdezte eközben Kinga Márkót kettesben maradva a susnyásban, a fa alatt. Kettesben maradtak, igen, ugyanis Anna telefonja megcsörrent, hogy szaladjon el a nagyszüleihez a szomszéd utcába, valamiért, Totó pedig ragaszkodott hozzá, hogy a rozoga hídon átkísérje őt.
- Kaptam kaját. - mondta Márkó, és megpaskolta a hasát. - El vagyok kényeztetve.
- De még hogy! - mosolygott szomorúan Kinga, és összeborzolta a fiú egyébként is összevissza haját. - Gyere át hozzánk, anya sütött almássütit.
- Gyere át te. - mondta Márkó. Egy ideje kerülgette már a "járjunk" témát, de sosem talált megfelelő helyszínt és módot az előadására.
- És vigyek sütit, mi? - kuncogott Kinga. Lassan estek le neki a dolgok. Akkor se vette volna észre, ha egy fiú ráhajt, ha az egy táblára írja. Pláne Márkó. Ovis koruk óta voltak a legjobb ellenkező-nemű barátai a másiknak. - Gyere nyugodtan, nem zavarsz. Eszti a szobájában lesz, és tanul. Apa dolgozik. Anya nemsokára megy délutánra... elleszünk. Majd bámuljuk a TV-t, amíg el nem fogy a süti. - Márkó megrángatta a vállát.
- Este, ugye kijössz a temetésre? - kérdezte. Remélte, hogy majd a naplemente narancssárga fényeiben a lány is romantikus kedvében lesz.
- Ekkora hülyeséget! - legyintett Kinga.
- De azért benne vagy, nem? Hülyülni, mint mindig. - mosolygott Márkó.
- Benne hát! - kacsintott a lány, és nekidőlt a fiú vállának. - Nem akarom, hogy suli legyen! Akkor nem lehet gólyát temetni. Meg borsót enni csipsz helyett...
- Dehogynem. Na jó, a gólyát le kell cserélni, mert az télen nincs. De mirelitborsót lehet. - vigyorgott zavartan Márkó, és igyekezett nem különösebben reagálni az összebújásra.
- Úgy értem, hogy iskolaidőben muszáj rendes gyereknek lenni. Nyáron... nyáron nem muszáj. - mondta Kinga, és visszaegyenesedett. - Néha úgy érzem, szeretnék kicsit cserélni valakivel, aki király dolgokat csinál. Aztán jön a nyár, és király dolgokat csinálunk.
- Például gólyát temetünk. - nevetett Márkó. Kinga megint legyintett.
- Este gyertek. - sietett el mellettük Isti. A gólyatemetés, bármennyire elkerülte a gólyaáldozat előtti tisztelgést, a nyarat megnyitó ünnepséggé alakult.

5.

Kettő körül, amikor ugyan még vígan dühöngött a hőség, Kinga, Jázmin és Anna kiültek Eszter helyére a lecek közé. Eszter visszavonult az árnyékos szobájába, hogy tanuljon, hiszen napokon belül várt rá a szóbeli érettségi.
Kilós döglegyek és darazsak cikáztak a gallyak között, vibrált a forró levegő. A három lány nagyjából ugyan azt csinálta, mint délelőtt Robi és Isti, tervezték a nyarat. Csakhogy rájuk nem zuhant a semmiből senki vértől csöpögve. Azonban látták, ahogy megjön a kettes busz, és leszáll róla Totó. Anna elhúzta a száját, és hogy ne is lássa a fiút bedőlt a fűbe.
- A füledbe fognak mászni a hangyák. - mondta Jázmin.
- Az se érdekel, ha kirágják az agyamat. Legalább nem gondolok rá. - válaszolta Anna, de biztos ami tuti, begyűrte a cipőjét a feje alá. Mezítláb voltak ugyanis. - Észrevett minket?
- Észre. Integet. - mondta Jázmin.
- És levette a nadrágját, és lengeti. - viccelődött Kinga.
- Mi? - Anna felugrott.
- Jó ma veled beszélgetni. - vigyorgott Kinga, és a könyvet, amit hárman olvastak közösen, egyszerre, továbbadta Jázminnak. - Véget ért a fejezet. Te jössz. - Jázmin elvette a könyvet, és megnézte, meddig fog tartani.
- Olvassam? - kérdezte.
- Igen! - mondta Anna.
- Nem! - mondta Kinga. - Este csókolózni fogsz Tomival!!
- Csak mert muszáj. - ült fel Anna.
- Nem muszáj féltékennyé tenned Totót. - mutatott rá Jázmin, és letette a könyvet. - Ez a hülye fejezet csak engem érdekel?
- Most egy saját regényt írunk! - mondta izgatottan Kinga. - Anna a főhős, és Tomi egy epizódszereplő. - Jázmin megforgatta a szemét.
- Hali! - dugta közéjük a fejét a fa mögül Totó. A lányok összerezzentek. - Rólam beszéltetek? - kérdezte szélesen vigyorogva a fiú.
- Nem. - mondta gyorsan Anna.
- Pedig hallottam a nevem. - ült le Totó, és egy zacskó zöldborsót tartott a lányok elé.
- Fülészhez kéne menned. - morogta Anna.
- Borsó? - kérdezte Jázmin.
- Érik a rohadék. Tele van vele a ház... Ezt eszem csipsz helyett. - válaszolta a fiú, és egy marékkal a szájába tömött.
- Undorító. - mondta Anna, aki a borsót is utálta és pillanatnyilag Totót is, pláne a kettőt együtt.
- Kicsi és töpörödött leszel egész életedben. - mondta Totó. - Meg kell enned egy marokkal! - folytatta, lenyomta a lányt az ölébe, és két szemet bepréselt a fogai közt. Anna visítozott. Kinga és Jázmin passzívan figyeltek, Totó és Anna között a spontán csikirohamok állandóak voltak évezredek óta.
Mikor a sikítozás elhalkult, és Totó felegyenesedett néhány odaköpött borsódarabkával a hajában, és Anna sem fuldoklott már a röhögéstől, Jázmin óvatosan felemelte a könyvet.
- Olvasunk.
- Nem akarok zavarni. Mintha itt se lennék, csak tessék. - válaszolta Totó.
- Akkor zavarjunk mi? El? - sóhajtott nagyot Anna.
- Olyan hideg hozzám ez a nő. - kapott a szívéhez a fiú és mint aki meghal, színpadiasan eldőlt. Anna elmosolyodott, de gyorsan visszaváltotta komor arcát.
- Totó halott? - ült be közéjük az árnyékba Márkó.
- Igen! - mondta Totó.
- Téged is temetünk este? - kérdezett ismét Márkó.
- Kit még? - kérdezte Kinga, és átvéve az udvariassági kört Totótól a borsót a fiú elé tolta.
- Borsó? - Márkó tovább értetlenkedett.
- Biocsipsz. - magyarázta Jázmin.
- Szóval Sanyó kinyírt egy gólyát reggel. - tért vissza a fonalához Márkó.
- Mi van? - ült fel Totó, és a többiek is meglepetten néztek rá.
- Feltámadás. - vigyorgott Márkó.
- Mondjad már!! - csapkodta a térdét Anna.
- Neked meg borsó van a hajadban...? - kérdezte Márkó, és kipöckölt egy szétnyomódott bogyót a lány hajából.
- Meghalt egy ártatlan gólya, és az egyik barátunk a gyilkos. Téged meg a borsó izgat. - mondta Jázmin mérgesen.
- Igen, igazad van, bocsánat. - sóhajtott Márkó. - Szóval karamboloztak. Sanyó Krisz bicajával volt, szóval tulajdonképp ez a temetés Krisztián bicaja előtt is tisztelgés. Kicsit genyós lett.
- Kell fejfa? - kérdezte hirtelen Totó. Anna a tenyerébe hajtotta a fejét.
- Kell. Már koporsóról gondoskodott Robi meg Isti.- bólogatott Márkó. Meg se merte kérdezni, honnan tud Totó fejfát szerezni.

4.

Még mindig ugyan az a nap volt, a nyári szünet első napja. A domb felett, a kukoricásnál, ahol ezer meg ezer kis ösvény kanyarog fel az erdőbe, ott, ahol Augusztus huszadikán mindig megtelnek a sötét zugok csókolózókkal, míg a tűzijáték pattog mögöttük, Isti és Robi feküdtek a fűben, és az eget bámulták.
Mióta az eszüket tudják, mindig így kezdték a nyarat. Megbeszélték, mit akarnak idén, mit nem, és punnyadtak egy kicsit a langyos reggeli szellőben. A 16. nyár pedig elindult. Isti elhatározta, hogy a legszebb, legdögösebb lányt fogja megtalálni magának, de mivel egy se igyekezett csak úgy a kukoricásból rárontani, nem lustálkodhatott egész nyáron. Robinak viszont egyáltalán nem volt kedve barátnőt kutatni, idegesítette maga körül a lányosztálytársak örökös vinnyogása. Inkább lefoglalta magát az új telefonjával, és mindenféle programokat töltött le az éterből ismeretlenül lopott wifiből.
- Ha választhatnál, mit választanál? - kérdezte egyszer csak Isti. - A tiéd lehetne bármelyik csaj az egész világon. Legyen az élő vagy holt... kit választanál?
- Az élőt. - válaszolta Robi. Isti felröhögött.
- Élne egyébként is. Elég szarul nézett ki abban a horrorban a halott csaj, mikor kefélték. - megint felröhögött. - Na, de kit választanál?
- Fogalmam sincs. Lakjon közel. Nem akarok folyton berohangálni a városba... - dörzsölte meg a homlokát Robi.
- Nem vagy ép. Bárkit megkaphatnál. De te az utcából választanál? - mondta felháborodva Isti és elvette a telefont barátjától, hogy most ő pötyögjön rajta.
- Nem mondtam, hogy az utcából... de... nem is Afganisztánból... - morogta Robi. Unta már.
- És az utcából? - puhatolózott tovább Isti. Néha rájött, hogy összehozza valakivel örökké magányos haverját. A srác még sosem járt senkivel, sosem csókolózott, sosem semmi. Egyetlen nőideálja egy énekesnő volt, Lea, azonban annyira józanul élt a világban, hogy sosem áradozott olyan fantáziaszüleményeket, hogy ők ketten bármennyire is közel kerülnek egymáshoz.
- És én nem vagyok az ép. - nyögte.
- Ugyan már... közel is vannak meg minden. - vigyorgott Isti.
- Aha. Akkor válogassál te innen. Kit választanál? - vette vissza a telefonját Robi.
- Jázmin. Jázminhercegnő. Ő elfogadható. - tűnődött el Isti.
- Gyors válasz volt. - jegyezte meg Robi.
- Mert már gondolkodtam rajta. Ha én is olyan lusta lennék, mint te. Ha nem akarnék két megállót menni egy dugásért. Vagymi... - nevetett Isti.
- Végül is... Jázmin oké. - vonta meg a vállát Robi. Jázmin tényleg oké volt, de kívül esett az érdeklődési körén. Kicsit semleges is volt. Egy totál natúr szőke lány, kék szemekkel, aki az első házban lakik balról. A párhuzamos osztályba jár, jól tanul. Ennyi.
- Ki mást? Anna aranyos, de Sanyó a szívem tépné ki... - mondta Isti.
- Meg én is. Az a csaj egy patkány... - borzongott meg Robi. Általános iskolás korukban Annának köszönhetően tört el mindkét keze.
- Ugyan! Attól, hogy ti utáljátok egymást, köztünk lehetne bármi. - rángatta meg a vállát Isti. Bírta Annát, azt, hogy sose törődik azzal, mit gondolnak róla mások, csak azt teszi, amit a szíve diktál. Tulajdonképp ezt az önfejűséget bírta Robiban is. Robi és Anna pedig valószínűleg ezért nem bírták egymást.
- Aztán összeszednéd Totó meg Maki minden herpeszét. - legyintett Robi utalva arra, hogy Anna szívesen legyeskedett a nagyfiúk körül.
- Kinga egy hisztis nyaligép. - folytatta tovább a lányok elemzését Isti. Robi biccentett, hogy tovább. Kismilliószor végighallgatta már, hogy Isti mennyire utálja, ha Kinga bármit is tesz az osztályban. A lány mindig mindenben segített, és mindenkivel igyekezett jóban lenni, amit a fiú nem viselt el. - Eszter meg leérettségizett. - mondta végül Isti.
- Ja, hát kábé ennyi. - bólintott Robi, majd hirtelen valami nagyot csattant. Felnézni sem volt idejük, mikor valaki átrepült felettük, valami rájuk csorgott, és üvöltve egyszer csak földet ért a porban Sanyó.
- Mi a fasz...? - törölgette az arcát Isti.
- Jól vagy? - kérdezte Robi, de fel sem állt, hogy megnézze él-e még Sanyó.
- Elütöttem egy gólyát. - mondta a fiú, és felpattant, majd a két srác között visszarohant a domboldalra.
- Mi van? - erre már Robi is felült. A két srác nézte, ahogy Sanyó lerohan a dombon, és felszedi Krisztián biciklijét, és feltolja közéjük.
- Kibaszottul kinyírtam egy gólyát. - mondta idegesen.
- Tiszta vér vagy. - mondta Robi, bár ez csöppet sem nyugtatta meg Sanyót.
- Te is. - jegyezte meg Isti.
- Mind, bassza meg! Széttrancsíroztam... ült le kétségbeesetten a fűbe Sanyó.
- A gólya védett, nem? - kérdezte Robi, és már pötyögött is tovább a telefonján.
- Kurva jó! - törölgette a biciklit Sanyó. - Nincs zsepitek?
- Nincs. - nyúlt a zsebébe Isti. - Krisz bicaja?
- Ja. - törölgette a pólójával a vért a bicikliről Sanyó.
- Akkor ne félj! Sokkal hamarabb kinyír ő, mint, hogy lecsukjanak védett állat kinyírásáért. - mondta Robi.
- Amúgy hol van? - kérdezte Isti, mert a gólya nem volt sehol.
- Mit tudom én! - morrantotta Sanyó. Még lent nekem jött... Beakadt ide... aztán jött ez a kibaszott domb! Itt meg leesett.
- Meg te is. - tette hozzá Robi.
- Jól vagy amúgy? - kérdezte Isti. Sanyó bólintott párat.
- Kicsit bebasztam magam, de mindegy is. Krisztián le fogja tépni a fejem.
- Ja. - mondta Robi.
- Keressétek már meg nekem a gólyát, míg elviszem Krisztiánnak a biciklijét! Légyszi! - kérte Sanyó.
- Minek neked egy döglött gólya? - kérdezte Isti.
- El akarom temetni. - ült fel a biciklire Sanyó. - Na jó, úgy látom nincs baja, csak dzsuvás lett. - azzal eltekert.
- Nehéz téged kibillenteni. - mondta Isti.
- Megedződtem melletted. - vigyorgott Robi, és felállt, zsebre vágva a telefonját. - Na, jössz? Addig meg kéne találni, amíg nem büdös, és betenni egy dobozba.
- El kéne menni a temetésre.- bólogatott Isti. - Az oviban gólya volt a jelem.
- Nekem bicikli. - mondta Robi, és röhögőgörcsöt kapott.

3.

Korán volt még, mikor Tomi elindult a fodrászhoz. Még alig volt a haja hosszabb annál, mint amekkorára vágatni szokta, de nem bírt azzal a ténnyel együtt élni, hogy hidrogénszőke. Ez a speciális szín ritkán található meg a természetes hajszínek palettáján, és még ritkább, hogy nem párosul hozzá piros nyusziszem. Tominál sem volt ez másképp, réges-régen, mikor tizenhat évvel ezelőtt megszületett, még az alaphajszínek közül került ki az ő hajszíne is, sőt, egészen egy hónappal ezelőttig is sötétbarna volt a haja. De neki muszáj volt fodrászhoz mennie, és muszáj volt "valami menőt" kérnie a félig kopaszra nyírt, fejtetkós fodrászlánytól. Annyit akart csak, hogy kicsit legyen oldalt rövidebb, mint szokott, de semmiképp sem azt, hogy nézzen ki úgy, mint aki hipóban mosott hajat. Nem akart sokat, csak hogy kicsit lazábban nézzen ki, mint évközben. Kicsit kevésbé süssön róla, hogy elsőre megértette a kémialeckét.
Ezzel szemben csak annyit ért el, hogy az anyukája majdnem elsírta magát, mikor meglátta. Bár tulajdonképp ő is majdnem elsírta magát. Meg tulajdonképp mindenki a környezetében. De mivel nem volt az a kimondott őrültségeiről hírhedt fajta, elhitte mindenki, hogy a fodrász cseszte el. Sokkal könnyebb a világon egy idióta, magyarul nem beszélő fodrászt találni, mint Tominak egy olyan énjét, aki saját önszántából hidrogénszőkére festeti a haját.
Ha már azonban így alakult, igyekezett megszokni. Próbált új külsejével nagyobb elánnal csajozni, de a babapofi sajnos duplán ütött vissza ezzel a színnel. Már eddig is gyakran "kis buzi"-zták le, most azonban már füttyögtek is utána, és egyre több fiú. Hajmeresztő volt. Minden tejfölfehér kis hajszála az égnek állt, és sapkával, kendővel és kapucnival menekült inkognitóba minden ferde hajlam elől.

Még a múlt héten bement a városba, és keresett egy fodrászt, aki a leginkább tisztes munkában megőszült öregasszonynak nézett ki. Most hozzá igyekezett. A buszon végig lehangoló, és beteg dolgok kavarogtak az agyában, hogy a legközelebbi érintkezése egy nővel annyi, hogy beletúr a hajába -- egy fodrász. Az se sokat segített a kedvén, hogy hosszas küzdelem után végül újra barna lett. Hazafelé ugyan olyan bambán ült a buszon, a fülébe dübörgött valami minősíthetetlenül melankolikus, és már csak megszokásból is a szemébe húzta a baseball-sapkáját, mikor valaki megbökdöste a vállát.
Anna volt az, aki szintén a városban járt, és igyekezett kideríteni, hová ment Totó, de mikor meglátta az újdonsült barátnőt, inkább felszállt a következő buszra, amin nagy meglepetésére ott volt Tomi.

Osztálytársak voltak, és emellett az, hogy egy utcában laktak nagyban befolyásolta azt, hogy a srác nem került be az "Anna utálja, mert.." klub tagjai közé. Aki abban az utcában lakott, fent, a dombok között, azoknak csak az "Anna ideiglenesen utálja, de közben halálosan imádja, mert..." klub jutott.

Ahogy meglátta a srácot a buszon, odasietett mellé és megkocogtatta a vállát.
- Szia! - mondta röviden, és leült mellé. Kihúzta az egyik füléből a fülest, és bedugta a sajátjába. Tomi bánatosan az ablaknak hajtotta a fejét. Már ezerszer elmagyarázta a lánynak, hogy nem húzkodjuk ki mások füléből a fülest és dugjuk a sajátunkba, mert több bacilust pakolászunk így ide-oda, mint amennyinek a nevét hallás után le tudnánk írni. - Depizel? - kérdezte Anna.
- Fodrásznál voltam. - magyarázta Tomi, és kikapcsolta a lejátszót.
- Úristen! És megint elbaszta? - sikkantotta Anna, és első lendülettel lerántotta a sapkát a fiú fejéről. Csalódnia kellett azonban, mert csak egy átlagos barna szőrcsomó várta.
- Nem. - sóhajtott Tomi, és nem is kapálózott kétségbeesetten a sapka után úgy, mint az elmúlt hetekben tette.
- Hát, jobb. Majdnem olyan, mint régen.- mondta Anna, és kihúzta a füléből az immár néma fülhallgatót, megtörölte, és visszadugta Tomi fülébe. A fiú elmosolyodott.
- Mondd, hogy szexi vagyok! - kérte.
- Szexi vagy. - vigyorgott Anna, de nem volt túl hiteles, mert épp egy rágólufit fújt.
- Akkor miért nem másznak rám úgy a lányok, mint például Istire? Ha? - kérdezte Tomi, és összeborzolta a haját olyasformán, ahogy Isti szokta igazgatni a sajátját.
- Kevés lányt ismersz. - mondta Anna, és a fiú vállára hajtotta a fejét. - Ha ez megnyugtat, én sem vagyok túl boldog.
- Nem nyugtat meg kimondottan. - nevetett halkan Tomi. - De mi baj? Neked legalább a hajad tökéletes!
- Nem old meg minden problémát. De ezt te tudod a legjobban. - fújt újabb lufikat a lány, és lejjebb csúszott az ülésben.
- Kitalálom! - ajánlotta Tomi, és mintha épp Anna gondolatatit olvasná, a feje felett bűvösen mozgatta az ujjait. - Totó.
- Nem hiába vagy zseni... - húzta el a száját Anna. - Tegnap este sokáig beszélgettünk... és olyan értelmesnek tűnt, és én azt hittem, hogy most már komolyan akar tőlem valamit... de... ma láttam, hogy lelép. És követtem. Idejött. Csajozni...
- És milyen csaj? Olyan Totóféle, vagy jobb? - kérdezte Tomi. Totó mindig a legszínvonaltalanabb picsácskákat gyűjtötte maga köré. Nem igazán szerette, ha a bélyeg visszanyalt. Csak addig akarta őket, amíg egyvalamire jók voltak, így nem volt szükséges a magas intelligenciaszint.
- Totós. - legyintett Anna. - Idióta vagyok, hogy mégis belébuzultam.
- Inkább örülj, hogy nem kellesz neki. Azért az jelent valamit. Mondjuk, hogy nem vagy zöldség. Egyedül kötöd meg a cipődet, ilyenek. - vigasztalta Tomi.
- De akkor miért olyan velem, mintha akarna valamit? - kérdezte Anna, és mérgesen rugdosni kezdte egyik cipőjével a másikat.
- Szerintem mindenkivel olyan. Biztos ami biztos. - mosolygott Tomi.
- De tényleg olyanokat mondd nekem, amiket biztos nem mondd másnak... Vagy csak képzelem. Néha lehet, hogy előbújik belőlem a szőke picsa. - morogta maga elé a lány, és felnevetett. Elképzelte magát szőke hajjal, talpig rózsaszínben. Pedig ettől semmi sem állt távolabb tőle. Derékig érő ébenfekete haja volt, és mindig feketében vagy pirosban járt. Egyszer Isti megszámolta, hány koponyás dolog volt rajta egy héten, és átlagot vont. Koponya és Anna úgy voltak egymással, mint a borsó meg a héja. - Van egy ötletem. Tetszeni fog. - mondta hirtelen.
- Na? - dőlt előre izgatottan Tomi.
- Ha Totó akar tőlem valamit, akkor féltékennyé kell tennem. - kezdte a lány.
- Igen...? - próbálta feldolgozni a hallottakat a srác.
- Igen. Este, ha kimegyünk, megcsókolsz, oké? Kint. Ha kint lesz Totó. De tuti kint lesz. - bökte ki Anna. Tomiban megfagyott a vér. Még soha életében nem csókolózott senkivel. Kivéve, ha nem számítjuk az oviban Zsuzsikát.

2.

Sanyó megnyomta a csengőt, aztán benézett Márkóék udvarára. Csend volt. Egy kövér macska ásítozott a kukán, közvetlenül mellette, és ő csak ráfintorgott, de tudomást sem akart róla venni. Elég volt a macskaszagra gondolnia ahhoz, hogy tüsszögni kezdjen. Már érezte is, hogy szúr a szeme, de nem akarta megdörgölni, mert ha a csengőhöz hozzáért az a büdös dög, akkor úgy begyullad a szeme, hogy egy hétig csak hangok alapján tud majd tájékozódni.
- Márk! - kiabált be, mert nem akart sokáig itt állni, közvetlen fenyegetettségben a macska mellett. Márk azonban nem jött. Fülhallgatóval a fején aludt odafent, és esze ágában sem volt felkelni. Hajnalig a szülei veszekedésétől volt hangos az utca ezen kis, félreeső része. Sanyó is hallotta őket, de már minden verziót kívülről tudott, hisz mióta az eszét tudta, ugyan úgy zajlott le a legtöbb este. A szomszédban Márkó szülei vagdossák az ajtókat, ordítozás, bőgés, ordítozás, csapkodás, néha rendőr, néha mentő. A rituálé második jelenetében lépett ő színre, jött és hozott enni Márkónak.
Sanyó anyukájában volt egy ilyen ősi ösztön, rendre kimentette ótvar szülei karmai közül a kicsi Márkót. Csakhogy egy idő után a kicsi Márkót nehéz volt kimenteni, így csak ennivalót küldött neki. Sokat.
Amennyi ételhordójuk csak volt otthon, mindet telerakta, és átvitette a fiával. Sanyó pedig vitte mindig. Semmi baja nem volt ezzel, csak unta. Néha idegesítette. Régebben a "Márkómentések" abból álltak, hogy az apja átment, leordította Márkó szüleit, hogy ne Márkó előtt rendezzék a hülyeségeiket, és átvitte magukhoz a gyereket. Márkó szülei pedig ott folytatták, ahol megzavarták őket.
Márkó ilyenkor mindig náluk maradt egész éjszaka. Nem voltak túl jóban, szóval csak zavartan kerülgették egymást. Sanyó legjobb barátja az elmebeteg Krisztián volt, akivel már zsenge gyermekségükben is elborultabbnál elborult játékokat eszeltek ki, aminek sokszor lett sírás a vége. Ezzel szemben Márkónak Tomi volt a legjobb barátja, akit a föld minden kicséért sem lehetett baromságokba belevinni.

Csend volt és meleg. Darazsak zümmögtek a cseresznyefa körül, és Sanyó úgy döntött, ha már úgy is itt kell vesztegelnie, legalább lop magának egy marékkal. Felállt a kerítés betonrészére, majd egy "sicc"-el elzavarta a kövér macskát. Átlépett a kukára, és épp nekilátott a szüretnek, mikor meglátta Krisztián biciklijét a focipálya mellett. Krisztián nélkül.
A srác hónapokig gyűjtötte a pénzét, hogy vehessen egy rendes biciklit, mert a nővérétől örökölt rózsaszíntől a falra tudott volna mászni. Szerelem volt első látásra, mikor megpillantotta a sportbolt kirakatában ezt a zöld csodát. Hetekig csak róla beszélt, és "kislány"-nak hívta, és még egy próbakörre sem engedte át senkinek. Furcsa volt tehát, hogy most nem együtt voltak.
De a biciklik ritkán tekerik ki magukat az udvarból, szóval Sanyó biztos volt benne, hogy ellopták, de legalább is álnok mód vették kölcsön. Mivel Krisztiánék szomszédjában Totóék laktak, és mivel köztudott, hogy Totó bármit megtesz, hogy elérje az aktuális buszt, hogy elérje az aktuális barátnőjét, és mivel a focipálya meglehetősen közel van a buszmegállóhoz, már a gyanúsított is megvolt.
A bicikli ott árválkodott, szabad prédaként, neki pedig ott kellett állnia a kukán, lopva a cseresznyét, szatyrában egy hadseregnek elegendő rakott krumplival, egy üstnyi húslevessel, és egy fél doboz vaníliás karikával. Vagyis, hát lényegében.
- Márk!! - üvöltötte megsürgetve a fiút. Márkó fülében épp váltott a zene, így a pillanatnyi csöndben pont meghallotta Sanyó kiáltását. Kiugrott az ágyból, ő is tudta már a menetrendet, tudta, hogy érkezik a reggeli/ebéd/vacsora. Levágtatott a lépcsőn, csak úgy alsónadrágban, kivágta az ajtót, és a kapuhoz rohant. Igazán nem akarta megvárakoztatni Sanyót.

Aki a kukán állt, és cseresznyét evett.

- Kaja! - lóbálta meg a szatyrot, és szemérmesen levett a füléről egy odaakasztott cseresznyepárt.
- Kaja. - egyezett bele csodálkozva Márkó. Elvette a szatyrot, de nem tudott némán beletörődni a látottakba. - Miért állsz a kukán? - kérdezte semmilyen hangsúllyal.
- Cseresznyét lopok. - ugrott a fűbe Sanyó. - Bemásztam, aztán ide könnyebb belépni.
- Értem... - húzta össze a szemöldökét Márkó. - És miért nem a kapun jöttél be?
- Anya azt mondta, ne törjek rád. Na, de mentem, sietek. - mondta gyorsan Sanyó, és a kapuhoz ment.
- Csövi... - vakarta meg elaludt, összevissza kócos haját Márkó.
- Este gyere ki. - biccentett még Sanyó, majd bezárta a kaput, és elrohant, hogy visszaszerezze a biciklit a préritől.
Senkit nem látott a közelben, csak Eszti gubbasztott bedugott füllel a kerítéslécek között, és elmerülten rajzolt. Valami hülye zenét hallgathatott, mert mindenféle nyüszítésszerű hang kavargott körülötte. Hiába, Eszti, ha rajzol, csak hülye zenére tud, csak maximum hangerőn, a kerítéslecek közt.

Időben ért a biciklihez, ellenőrizte, hogy nem esett-e baja, majd felpattant rá, és eltekert Krisztiánékhoz.

1.

Teljesen natúr nyári napként kezdődött a nyár legelső napja. Az elhagyatott focipálya az utca végén az iskolaév utolsó napjaiban kinövesztette a szokásos pár öl gazt, ami csak arra várt, hogy kitapossák. Eszti már kilenc óta a kerítéslécek között ült, és minden apró kis zugot és repedést teletömött színes ceruzákkal, szín szerint szelektálva őket. Felhúzott térdein pihent egy rajztábla, de annak ellenére, hogy már majdnem másfél órája fel sem nézett, a lapon még semmi nem látszott.
Mindenki más még javában aludt otthon. Őt és Krisztiánt kivéve. A fiú a dombról igyekezett a lehető leghalkabban Eszti mögé settenkedni. A nagymamájánál volt, valami dobozokat segített neki kipakolni, de nagyon sietett vissza, mert már az odaúton látta, hogy a lány rajzol. Letámasztotta a biciklijét a kerítés végén, és halkan, oszloptól oszlopig settenkedett. Előbb megijeszteni akarta a lányt, aztán csak bámulni, aztán megcsókolni, aztán megkérni a kezét azon nyomban. Ez egyenes arányosságban volt a settenkedés gerjesztette adrenalinnal.
Felmászott a fára, ami a kerítéstől olyan jó két méterre lehetett, és gallyai egész a lány fölé nyúltak. Óvatosan mozgott, de akár zajonghatott is volna, mert Eszti annyira elmerült gondolataiban, hogy ha egy atombomba robban mellette, azt sem vette volna észre. Ezen sokat segített a fülébe dugott zene is.
Krisztián közben kicsit megcsúszott, és nyüszítve próbált a fán maradni, úgy, hogy nehogy pont akkor vegye észre a lány, mikor felakad, mikor leesik, vagy mikor felnyársalja egy kerítésléc. 
- Hát te meg mi a pöcsömet csinálsz? - jelent meg hirtelen Totó.
- Életben maradok! - nyögte Krisztián, és úgy döntött inkább leugrik magától, mielőtt a gravitáció rántaná le.
- Értem. Evolúciós ugrás. Épp lejössz a fáról. Értem, későn érő típus vagy. - mondta Totó, és kicsit röhögött magában, majd írt egy sms-t.
- Esztert akartam megijeszteni. - magyarázta Krisztián.
- Elég lett volna, ha elé állsz. - rángatta meg a vállát Totó. Krisztián sértődötten összefonta a karjait.
- Csak azt akartam, hogy ne halljon meg. Összejött volna, de ez a szar cipő csúszik... - morogta.
- Nem hallott volna meg, zenét hallgat. - pötyögött tovább a telefonján Totó.
- Mi van?- hunyorgott Krisztián, és kicsit előre is hajolt, hogy jobban lássa a lányt.
- Egyrészt - kezdte Totó. - én már a kertből hallottam, hogy itt töketlenkedsz. Másrészt, folyton zenét hallgat, ha rajzol. - azzal fogta, és a buszmegálló felé sietett. Krisztián megdörzsölte a fejét. Tényleg elég töketlennek érezte magát, de nem akarta beismerni. Hogy bizonyítsa, nincs Totónak igaza, suttogni kezdett.
- Eszter!!
semmi válasz nem jött, hát hangosabban folytatta.
- Eszter!!!
semmi válasz ismét, hát elkiáltotta magát:
- ESZTER!
A lány hátranézett. Kivette a fülhallgatót a füléből, és szeme elé tette a kezét, hogy jobban lássa ki kiabál.
- Mizu? - kérdezte, miután felismerte a srácot. Krisztiánban megfagyott a vér egy pillanatra.
- Csak kíváncsi voltam, mekkora üvöltést hallasz meg. - vágta ki magát. A lány felnevetett, ő pedig kihasználta az alkalmat, hogy elsiessen.

A bicikli azonban nem volt sehol.

cast~

Először is:

Anna -> egy agresszív állat, annak ellenére, hogy csak másfél méter. Táncol és énekel, több-kevesebb sikerrel. Elkötelezett rajongója Totónak. Nem rossz lány, csak kevesen értik.

Kinga -> egy jól fejlett szerelmi háromszög egyik tagja, kicsit gyerekes, hajlamos ok nélkül rettegni, pánikrohamból pánikrohamba esni. Egyébként sokszor bunkózik. Kissé pszichopatikus és neurotikus, ezen pedig hipochondriája sem segít. Anna legjobb barátnője és Eszti húga.

Eszti -> Kedves lány, csöndes, amolyan anyáskodó fajta. Sokat rajzol egy speciális, erre kifejlesztett kerítésen. Érdekes viszonyban áll a pedofília fogalmával, és a névmemóriája sem a legjobb. Kinga nővére.

Jázmin -> Plüssmaci fajta lány, mindenki egész nap csak ölelgetné. Minden vágya Isti, de ezt csak kisebb nagyobb bökkenők által tudja a fiú tudtára hozni. Nagy tehetséggel ég be mások, főleg huszonéves fiatalemberek előtt. Ilyenkor általában magánál tartja Annát.

Robi -> Külső szemlélő könnyen jut arra, hogy kimondott faszfej. Kicsit tahó, bunkó és nem szívügye mások lelki állapota, de mindemellett érzékeny gyerek, csak Annához hasonlóan kevesek értik. Még kevesebben értékelik. Isti legjobb barátja, ezen kívül pedig a már említett szerelmi háromszög másik tagja. Anna esküdt ellensége.

Totó -> A legvagányabb, legmenőbb, leglazább srác az egész környéken. Mindenki érte van oda, de ő senkinek nem adja egykönnyen a lelkét. Mást annál inkább. Múltjában sok a titok, a kérdőjel és ezeken a pletykák sem segítenek. Focizik. Focizna, ha nem menne szét a térde kéthetente. A nagymamájával lakik.

Márkó - > Állandóan vigyorog, pedig nem sok oka van rá. A már említett szerelmi háromszög harmadik tagja. Nincs jó barátságban a kutyákkal, sem pedig a bogarakkal. Tomi legjobb barátja.

Tomi -> Olyan arca van, mint egy kislánynak, ezért általában csak kislányok vetik ki rá a hálójukat. Gyakran gyanúsítják azzal, hogy esetleg a saját neméhez vonzódik. Ezt a tévhitet csak Anna, Kinga, Eszti és Jázmin tudnák megcáfolni, és meg is teszik. Még nem találkozott rendes fodrásszal. Néha alkalom adta sebészeti beavatkozásokat hajt végre a rászorulókon.

Isti -> Szereti azt hinni, hogy Totó nyomdokaiba léphet, szereti azt hinni, hogy már túl is szárnyalt mesterén. Teljesen biztos benne, hogy minden lány belé szerelmes, hiú és többet törődik magával, mint azzal, hogy észrevegye, ha egy lány a végén mégis belé szeret. Óvodás kora óta Robi legjobb barátja, de mai napig nem érti szerelmi döntéseit.

Sanyó -> Pelenkás kora óta szerelmes Annába, de mindig a cél előtt tör ki az aktuális világháború. Karatézik. Egyszer összetűzésbe került egy virágkaróval, és a karó győzött. Krisztián legjobb barátja. Márkó szomszédjaként teljesen tisztában van a fiú helyzetével, de nem igazán rajong érte.

Krisztián -> Egy perverz disznó, de csak szabadidejében. A valóságban megingathatatlan rajongója Esztinek, annak ellenére, hogy a lány idősebb nála. Csak épp hitelét vesztette. Van egy Gyanta névre hallgató kismacskája, akit hónapokon át titkolt a macskaallergiás Sanyó elől.

~

Fel fog bukkanni még:

Maki -> Totó legjobb barátja, de az igazi nevét Totó sem tudja. Annyi biztos, hogy az édesanyja ázsiai származású. Végtelenül jóképű fiú, ha valaki féltékennyé szeretné tenni Totót, annak vele kell kezdenie. Ha Totó épp nem ér rá, megmenti Annát a bajból.

Nagyi -> Totó nagymamája, aki bárki másnak is a segítségére van, bármikor, a nap bármelyik szakában. Unokájával szigorú, de jószívű. Leghatásosabb fegyvere a fülhúzás.


a regény egy alternatív jelenben játszódik! :3 jó szórakozást ;)