3.

Korán volt még, mikor Tomi elindult a fodrászhoz. Még alig volt a haja hosszabb annál, mint amekkorára vágatni szokta, de nem bírt azzal a ténnyel együtt élni, hogy hidrogénszőke. Ez a speciális szín ritkán található meg a természetes hajszínek palettáján, és még ritkább, hogy nem párosul hozzá piros nyusziszem. Tominál sem volt ez másképp, réges-régen, mikor tizenhat évvel ezelőtt megszületett, még az alaphajszínek közül került ki az ő hajszíne is, sőt, egészen egy hónappal ezelőttig is sötétbarna volt a haja. De neki muszáj volt fodrászhoz mennie, és muszáj volt "valami menőt" kérnie a félig kopaszra nyírt, fejtetkós fodrászlánytól. Annyit akart csak, hogy kicsit legyen oldalt rövidebb, mint szokott, de semmiképp sem azt, hogy nézzen ki úgy, mint aki hipóban mosott hajat. Nem akart sokat, csak hogy kicsit lazábban nézzen ki, mint évközben. Kicsit kevésbé süssön róla, hogy elsőre megértette a kémialeckét.
Ezzel szemben csak annyit ért el, hogy az anyukája majdnem elsírta magát, mikor meglátta. Bár tulajdonképp ő is majdnem elsírta magát. Meg tulajdonképp mindenki a környezetében. De mivel nem volt az a kimondott őrültségeiről hírhedt fajta, elhitte mindenki, hogy a fodrász cseszte el. Sokkal könnyebb a világon egy idióta, magyarul nem beszélő fodrászt találni, mint Tominak egy olyan énjét, aki saját önszántából hidrogénszőkére festeti a haját.
Ha már azonban így alakult, igyekezett megszokni. Próbált új külsejével nagyobb elánnal csajozni, de a babapofi sajnos duplán ütött vissza ezzel a színnel. Már eddig is gyakran "kis buzi"-zták le, most azonban már füttyögtek is utána, és egyre több fiú. Hajmeresztő volt. Minden tejfölfehér kis hajszála az égnek állt, és sapkával, kendővel és kapucnival menekült inkognitóba minden ferde hajlam elől.

Még a múlt héten bement a városba, és keresett egy fodrászt, aki a leginkább tisztes munkában megőszült öregasszonynak nézett ki. Most hozzá igyekezett. A buszon végig lehangoló, és beteg dolgok kavarogtak az agyában, hogy a legközelebbi érintkezése egy nővel annyi, hogy beletúr a hajába -- egy fodrász. Az se sokat segített a kedvén, hogy hosszas küzdelem után végül újra barna lett. Hazafelé ugyan olyan bambán ült a buszon, a fülébe dübörgött valami minősíthetetlenül melankolikus, és már csak megszokásból is a szemébe húzta a baseball-sapkáját, mikor valaki megbökdöste a vállát.
Anna volt az, aki szintén a városban járt, és igyekezett kideríteni, hová ment Totó, de mikor meglátta az újdonsült barátnőt, inkább felszállt a következő buszra, amin nagy meglepetésére ott volt Tomi.

Osztálytársak voltak, és emellett az, hogy egy utcában laktak nagyban befolyásolta azt, hogy a srác nem került be az "Anna utálja, mert.." klub tagjai közé. Aki abban az utcában lakott, fent, a dombok között, azoknak csak az "Anna ideiglenesen utálja, de közben halálosan imádja, mert..." klub jutott.

Ahogy meglátta a srácot a buszon, odasietett mellé és megkocogtatta a vállát.
- Szia! - mondta röviden, és leült mellé. Kihúzta az egyik füléből a fülest, és bedugta a sajátjába. Tomi bánatosan az ablaknak hajtotta a fejét. Már ezerszer elmagyarázta a lánynak, hogy nem húzkodjuk ki mások füléből a fülest és dugjuk a sajátunkba, mert több bacilust pakolászunk így ide-oda, mint amennyinek a nevét hallás után le tudnánk írni. - Depizel? - kérdezte Anna.
- Fodrásznál voltam. - magyarázta Tomi, és kikapcsolta a lejátszót.
- Úristen! És megint elbaszta? - sikkantotta Anna, és első lendülettel lerántotta a sapkát a fiú fejéről. Csalódnia kellett azonban, mert csak egy átlagos barna szőrcsomó várta.
- Nem. - sóhajtott Tomi, és nem is kapálózott kétségbeesetten a sapka után úgy, mint az elmúlt hetekben tette.
- Hát, jobb. Majdnem olyan, mint régen.- mondta Anna, és kihúzta a füléből az immár néma fülhallgatót, megtörölte, és visszadugta Tomi fülébe. A fiú elmosolyodott.
- Mondd, hogy szexi vagyok! - kérte.
- Szexi vagy. - vigyorgott Anna, de nem volt túl hiteles, mert épp egy rágólufit fújt.
- Akkor miért nem másznak rám úgy a lányok, mint például Istire? Ha? - kérdezte Tomi, és összeborzolta a haját olyasformán, ahogy Isti szokta igazgatni a sajátját.
- Kevés lányt ismersz. - mondta Anna, és a fiú vállára hajtotta a fejét. - Ha ez megnyugtat, én sem vagyok túl boldog.
- Nem nyugtat meg kimondottan. - nevetett halkan Tomi. - De mi baj? Neked legalább a hajad tökéletes!
- Nem old meg minden problémát. De ezt te tudod a legjobban. - fújt újabb lufikat a lány, és lejjebb csúszott az ülésben.
- Kitalálom! - ajánlotta Tomi, és mintha épp Anna gondolatatit olvasná, a feje felett bűvösen mozgatta az ujjait. - Totó.
- Nem hiába vagy zseni... - húzta el a száját Anna. - Tegnap este sokáig beszélgettünk... és olyan értelmesnek tűnt, és én azt hittem, hogy most már komolyan akar tőlem valamit... de... ma láttam, hogy lelép. És követtem. Idejött. Csajozni...
- És milyen csaj? Olyan Totóféle, vagy jobb? - kérdezte Tomi. Totó mindig a legszínvonaltalanabb picsácskákat gyűjtötte maga köré. Nem igazán szerette, ha a bélyeg visszanyalt. Csak addig akarta őket, amíg egyvalamire jók voltak, így nem volt szükséges a magas intelligenciaszint.
- Totós. - legyintett Anna. - Idióta vagyok, hogy mégis belébuzultam.
- Inkább örülj, hogy nem kellesz neki. Azért az jelent valamit. Mondjuk, hogy nem vagy zöldség. Egyedül kötöd meg a cipődet, ilyenek. - vigasztalta Tomi.
- De akkor miért olyan velem, mintha akarna valamit? - kérdezte Anna, és mérgesen rugdosni kezdte egyik cipőjével a másikat.
- Szerintem mindenkivel olyan. Biztos ami biztos. - mosolygott Tomi.
- De tényleg olyanokat mondd nekem, amiket biztos nem mondd másnak... Vagy csak képzelem. Néha lehet, hogy előbújik belőlem a szőke picsa. - morogta maga elé a lány, és felnevetett. Elképzelte magát szőke hajjal, talpig rózsaszínben. Pedig ettől semmi sem állt távolabb tőle. Derékig érő ébenfekete haja volt, és mindig feketében vagy pirosban járt. Egyszer Isti megszámolta, hány koponyás dolog volt rajta egy héten, és átlagot vont. Koponya és Anna úgy voltak egymással, mint a borsó meg a héja. - Van egy ötletem. Tetszeni fog. - mondta hirtelen.
- Na? - dőlt előre izgatottan Tomi.
- Ha Totó akar tőlem valamit, akkor féltékennyé kell tennem. - kezdte a lány.
- Igen...? - próbálta feldolgozni a hallottakat a srác.
- Igen. Este, ha kimegyünk, megcsókolsz, oké? Kint. Ha kint lesz Totó. De tuti kint lesz. - bökte ki Anna. Tomiban megfagyott a vér. Még soha életében nem csókolózott senkivel. Kivéve, ha nem számítjuk az oviban Zsuzsikát.