5.

Kettő körül, amikor ugyan még vígan dühöngött a hőség, Kinga, Jázmin és Anna kiültek Eszter helyére a lecek közé. Eszter visszavonult az árnyékos szobájába, hogy tanuljon, hiszen napokon belül várt rá a szóbeli érettségi.
Kilós döglegyek és darazsak cikáztak a gallyak között, vibrált a forró levegő. A három lány nagyjából ugyan azt csinálta, mint délelőtt Robi és Isti, tervezték a nyarat. Csakhogy rájuk nem zuhant a semmiből senki vértől csöpögve. Azonban látták, ahogy megjön a kettes busz, és leszáll róla Totó. Anna elhúzta a száját, és hogy ne is lássa a fiút bedőlt a fűbe.
- A füledbe fognak mászni a hangyák. - mondta Jázmin.
- Az se érdekel, ha kirágják az agyamat. Legalább nem gondolok rá. - válaszolta Anna, de biztos ami tuti, begyűrte a cipőjét a feje alá. Mezítláb voltak ugyanis. - Észrevett minket?
- Észre. Integet. - mondta Jázmin.
- És levette a nadrágját, és lengeti. - viccelődött Kinga.
- Mi? - Anna felugrott.
- Jó ma veled beszélgetni. - vigyorgott Kinga, és a könyvet, amit hárman olvastak közösen, egyszerre, továbbadta Jázminnak. - Véget ért a fejezet. Te jössz. - Jázmin elvette a könyvet, és megnézte, meddig fog tartani.
- Olvassam? - kérdezte.
- Igen! - mondta Anna.
- Nem! - mondta Kinga. - Este csókolózni fogsz Tomival!!
- Csak mert muszáj. - ült fel Anna.
- Nem muszáj féltékennyé tenned Totót. - mutatott rá Jázmin, és letette a könyvet. - Ez a hülye fejezet csak engem érdekel?
- Most egy saját regényt írunk! - mondta izgatottan Kinga. - Anna a főhős, és Tomi egy epizódszereplő. - Jázmin megforgatta a szemét.
- Hali! - dugta közéjük a fejét a fa mögül Totó. A lányok összerezzentek. - Rólam beszéltetek? - kérdezte szélesen vigyorogva a fiú.
- Nem. - mondta gyorsan Anna.
- Pedig hallottam a nevem. - ült le Totó, és egy zacskó zöldborsót tartott a lányok elé.
- Fülészhez kéne menned. - morogta Anna.
- Borsó? - kérdezte Jázmin.
- Érik a rohadék. Tele van vele a ház... Ezt eszem csipsz helyett. - válaszolta a fiú, és egy marékkal a szájába tömött.
- Undorító. - mondta Anna, aki a borsót is utálta és pillanatnyilag Totót is, pláne a kettőt együtt.
- Kicsi és töpörödött leszel egész életedben. - mondta Totó. - Meg kell enned egy marokkal! - folytatta, lenyomta a lányt az ölébe, és két szemet bepréselt a fogai közt. Anna visítozott. Kinga és Jázmin passzívan figyeltek, Totó és Anna között a spontán csikirohamok állandóak voltak évezredek óta.
Mikor a sikítozás elhalkult, és Totó felegyenesedett néhány odaköpött borsódarabkával a hajában, és Anna sem fuldoklott már a röhögéstől, Jázmin óvatosan felemelte a könyvet.
- Olvasunk.
- Nem akarok zavarni. Mintha itt se lennék, csak tessék. - válaszolta Totó.
- Akkor zavarjunk mi? El? - sóhajtott nagyot Anna.
- Olyan hideg hozzám ez a nő. - kapott a szívéhez a fiú és mint aki meghal, színpadiasan eldőlt. Anna elmosolyodott, de gyorsan visszaváltotta komor arcát.
- Totó halott? - ült be közéjük az árnyékba Márkó.
- Igen! - mondta Totó.
- Téged is temetünk este? - kérdezett ismét Márkó.
- Kit még? - kérdezte Kinga, és átvéve az udvariassági kört Totótól a borsót a fiú elé tolta.
- Borsó? - Márkó tovább értetlenkedett.
- Biocsipsz. - magyarázta Jázmin.
- Szóval Sanyó kinyírt egy gólyát reggel. - tért vissza a fonalához Márkó.
- Mi van? - ült fel Totó, és a többiek is meglepetten néztek rá.
- Feltámadás. - vigyorgott Márkó.
- Mondjad már!! - csapkodta a térdét Anna.
- Neked meg borsó van a hajadban...? - kérdezte Márkó, és kipöckölt egy szétnyomódott bogyót a lány hajából.
- Meghalt egy ártatlan gólya, és az egyik barátunk a gyilkos. Téged meg a borsó izgat. - mondta Jázmin mérgesen.
- Igen, igazad van, bocsánat. - sóhajtott Márkó. - Szóval karamboloztak. Sanyó Krisz bicajával volt, szóval tulajdonképp ez a temetés Krisztián bicaja előtt is tisztelgés. Kicsit genyós lett.
- Kell fejfa? - kérdezte hirtelen Totó. Anna a tenyerébe hajtotta a fejét.
- Kell. Már koporsóról gondoskodott Robi meg Isti.- bólogatott Márkó. Meg se merte kérdezni, honnan tud Totó fejfát szerezni.