51.

Éjszaka Jázmin Istivel álmodott.
No semmi korhatárosra nem kell gondolni, kedves olvasó, csak egy zagyva történetre, amiben néha felbukkant a fiú. Mégis elég volt, hogy Jázmin hideg verejtékben ébredjen.
Kinézett az ablakon, a Hold épp benézett, ettől kedvet kapott felülni. Jobban kihúzta a mocsadék cicás függönyt és élvezte, ahogy langyos szél fúj az arcába.
Holnap jobb idő lesz, az ég derült, sehol egy felhő.
Egy lélek sem mozdult az utcán, még a kutyák is némák voltak, még egy árva bagoly sem huhhantotta el magát. Túl nagy volt a csend.
Jó lett volna sétálni egyet, vagy legalább kimenni a kertbe, de itt aludnia kellett (volna) mert már napok óta hajnalig fent volt, és nem kockáztathatta meg, hogy fáradtságát látva apa ne engedje ki egy darabig.
Még ha Istinek fogalma sem volt róla, mit érez, jó volt vele lenni, a közelében. Talán így volt a legjobb. Minden más eshetőség beláthatatlan következményeket hozhat magával, amikkel még túl gyenge szembenézni.
Visszafeküdt és csak tíz körül tért magához reggel. Még pizsamában volt, mikor Anna meglátogatta, de egy csöppet sem érezte magát alulöltözve, mert a lányon csak egy kis fekete sort volt egy kis fekete toppal.
- Sanyó ki fog esni a szemén, ha meglát. - mondta Jázmin, de Anna csak elégedetten mosolygott, tudatva, ez a nem titkolt célja. - Meddig mennél el? - kíváncsiskodott Jázmin és alaposan végigmérte a lányt. Oké, nyár van, meleg, ő meg szerelmes, biztos nem túlzás az ilyesmi.
- Félre ne érts, ez nem kurvulás. - emelte fel a mutatóujját Anna. - Ha van fiúd, akkor csak szimplán tetszeni akarsz neki, és nem kurva vagy. - Jázmin belegyezett, bólintott párat, majd hozzátette:
- Kit győzködsz? Engem, vagy magadat? - Anna hátradőlt az ágyon.
- Felbasztam magam reggel. - jött a vallomás. - Fel akartam venni azt a kínai jeles ruhámat, ami hátul olyan király azokkal a szalagokkal. De aztán eszembe jutott, hogy azt a ruhát Totó szerette rajtam és hogy igazából tippem sincs, mi tetszene Sanyónak. - Jázmin barátnője mellé dőlt az ágyra.
- Van egy történet, ami egy fiúról és egy lányról szól. - kezdte, de Anna közbevágott.
- Több is van.
- De ebben a fiú Sanyó a lány meg te vagy, csak nem akarok konkrét lenni, hogy ne tudd, hogy beszólok. - csóválta a fejét Jázmin.
- Ó. Értem, kérlek folytasd. - vigyorgott Anna és csendben várta a folytatást.
- Sanyónak az tetszik rajtad, ami rajtad van, mert neki igazából az tetszik, ami a ruhádban van. Vagyis te, na. Régen beléd van esve, csak te egy vakparaszt vagy. - magyarázta Jázmin és közben hadonászott. Anna lefogta a kezét, majd így szólt:
- Tudom, tudtam. De...
- Nem sejtetted? - ezen nevettek egy kicsit.
- Nem érdekelt. Túlságosan szerettem Totót, azt hiszem, a világ is megállhatott volna, az se érdekelt volna. - folytatta Anna, majd sóhajtozott egy kicsit. - De elmúlt.
- El?
- El, és baromira idegesítő érzés. - itt magára húzta Jázmin virágos plédjét. - Azért nincs ma rajtam ruha. Hülyeséget akarok csinálni.
- Mármint? - Jázmin izgatottan bújt barátnője mellé. Ő nem fázott ugyan, de úgy érezte, olyan titok következik, ami nem kerülhet ki a pléd alól.
- Azt akarom, hogy Sanyó ne akarjon elhagyni. - sóhajtott ismét nagyot Anna.
- De nem akar... - húzta össze a szemöldökeit Jázmin. Kezdte elveszteni a fonalat, pedig igazán még fel sem sikerült vennie.
- De akarhatna, mert én is kiszerettem Totóból, pedig az... az igazi volt! - Anna a hasára fordult és meggyomrozta a kispárnát. Jázmin gondolkodott. Igazi lehet az a szerelem, ami egyik pillanatról a másikra elmúlik, ha jön egy másik? Lehet, hogy vele is megtörténne, ha bele tudna szeretni más fiúkba Isti mellett. Szerencsére nem ismert potenciális alanyokat.
- Akkor lehet, hogy az igazi egy hülyeség, nem? - Anna felemelte a fejét és morcos arcot vágott.
- Nem lehet az. Akkor egy nagy átbaszás a világ. Se mikulás, se Jézuska, se Isten, se szerelem? Akkor mi van?
- Nem mindegy? - kérdezte Jázmin. - Ne azon jártasd az eszed, hogy mi volt, vagy lehetett volna, vagy mi lesz, hanem, hogy mi van. - Anna bólogatott, aztán a semmiből megszólalt a legkomolyabb hangján, amije csak volt:
- Le akarok vele feküdni. - Jázmin óriásira nyitotta a szemeit. Hogy mit akar?
- Hogy mit akarsz? - izgalmában minden mondat duplázódott benne, egyszer felvillant az agyában, aztán putty, ki a száján.
- Nem tudom. - Anna felült és kiropogtatta a nyakát. - Gondolom, ha megtesszük, egy darabig nem fog akarni elhagyni.
- Hát te hülye vagy. - suttogta Jázmin a párnákra hajtva a fejét. - De annyira!
- Fogd be. Szar egyedül. - Jázmin barátnője homlokára csapott.
- De nem vagy egyedül! - Anna bólintott.
- Most. De ha elhagy, egyedül leszek, érted? Nem élnék, ha szeretném Totót, és ott lenne, ha elmúlna ez az egész. De most kettő közt vagyok. Totót már nem szeretem, Sanyót még nem.
- És miért kéne függnöd egy sráctól is? Itt vagyunk mi neked. - Anna nem egyszerű eset, de azért ekkora hülyeség még tőle is teljesítmény.
- Nem függök senkitől sem! - csattant fel Anna, felugrott és az ablakhoz sétált.
- Ugorj ki, ez az! Megoldás mindenre! - legyintett Jázmin. Anna felnevetett.
- Ott van Isti! - mondta és az utcára mutatott. A fiú Jázminék kerítése előtt állt, mint aki nagyon be akar csengetni. Jázmin odaugrott az ablak mellé és figyelt, a két lány mozdulatlanul várta, míg Isti rászánja magát és becsenget, de végül tovább ment.
- Szerinted tudja? - suttogta elhaló hangon Jázmin.
- Mit? Hogy szereted? Akkor se esne le neki, hogy ha bazinagy betűkkel kiírnád a szobája falára. - igaza volt Annának, de azért nehéz volt elhinni. Jázmin leült a pamlagra és kinézett az ablakon. Jó idő volt, pont mint ahogy éjszaka gondolta.
- Jobb lenne, ha valami csoda folytán rájönne és megoldódnának a bajok. - futott át az agyán, de nem mondta ki, nehogy Anna buzdításnak vegye. Mikor elindultak a pályára, megnyugodott egy kissé, mert Isti csak a kutyaoltásról szóló papírokat hordta ki diákmelósként.
De a megnyugvás körülbelül itt véget ért, mivel ahogy kiértek a többiekhez, Isti egyszer csak odalépett elé és szélesen mosolyogva ennyit mondott:
- Jázminhercegnő, megtaláltátok a papírt a kutyaoltásról? Nem bírtam berakni a postaládába, csak betömködtem alulról! Nem esett ki? - Jázmin persze a végét nem hallotta, sőt egész pontosan csak az elejét hallotta és elveszett a srác mosolyában. Barátnői figyelték, hátha történik valami, de persze csak annyira, hogy senki illetéktelen ne értesüljön a dologról.
Miért jó már az is, ha hozzá szól?
Hogy lehet ennyire beleesni valakibe?
Nem lehet ezt idegekkel bírni.
Csak bámulta bambán és vigyorgott.
- Na, megvan? - sürgette a srác, és neki végig kellett pörgetni az agyát az elhangzottakon, de nem emlékezett semmire. Az agymanó a fejében feladta a munkát, lekapcsolta a villanyt és hazament.
- Nem tudom. - suttogta a lány. Isti értetlenül állt az eset előtt, de aztán abban maradt magával, hogy biztos kiesett, vagy ilyesmi. Egy papírfecni nem túl életképes egy postaláda alsó csücskébe csíptetve.
- Este elviszek még egyet! - Jázmin nyakába hideg vízként csobbant a felismerés.

50.

Lassan szürkületbe fordult a délután, a seszínű felhők egyre sötétedtek és nem azért, mert vihar közelgett. Hűvös szél zörgött a hársfák között, elcsendesedtek a környező utcák, mindössze egy kóbor kutya zaklatta fel a kapuk mögött az unatkozó házőrzőket.
Totó kiállt a játékból megint. Nem volt az igazi a térde ma, minden nagyobb ugrás után percekig sajgott, és mostanra már lépni is fájt. Nekidőlt a palánknak, de nem csatlakozott a lányok beszélgetéséhez, csak nézte a meccset, csendben.
Tomi nem lenne szar, ha nem lenne ilyen gyámoltalan. Könnyű elnyomni az akaratát, pedig nincsenek rossz ötletei. De persze, hogy Robi és Isti csapatában kuss lesz a neve. Krisztián magas, de töketlen, passzol össze-vissza, semmi taktikája. Ha itt lenne Maki, most fogadhatnának, melyik felállás a rosszabb.
Sanyó meglepően jól játszik, pedig az ember azt hinné, eltereli ez a fenenagy szerelem a figyelmét. Vagy pont ez az, bizonyítani akarna? Ki tudja. Ki érti!
Kis nyamvadék, annyira más, mint azok a srácok, akik Annának tetszenek. Teljesen más, mint ő. Felsóhajtott, rágó után kutatott a zsebeiben.
Mióta Anna Sanyóval van, jobban emészti magát, mint akkor... azon a réges-régi télen. Sosem gondolt még arra, hogy különböző dolgok fájhatnak-e ugyanúgy, és annyi fájdalmas emléke volt, hogy szinte már immunisnak érezte magát velük szemben, de most először úgy érezte, megszakad a szíve. Nem akart egyedül maradni.
Mindenki eltűnik, akihez kötődik, hirtelen és visszavonhatatlanul.
Persze ez nem azon a télen kezdődött, sokkal korábban, talán mikor még négy se volt, csak egy kis pisis, aki semmit sem értett abból, miért nem jönnek haza többé a szülei.
Nem értette ezt az egészet magában, mintha ez nem is fájt volna, mintha már csak Anna meg az a tél öt éve, csak az lüktetne a mellkasában.
Fájt.
Megropogtatta az ujjait, szinte hátratörte őket, és csak az billentette ki a gondolatai összegabalyodott szövevényéből, hogy Jázmin széthúzta a két kezét, látni sem bírta ezt az ortopéd előadást.
- Nem vagy gumiból! - morogta a lány. Rámosolygott.
- Mert nem hagyod! Hídba is lemennék, ha hagynád. - Anna biztatni kezdte, de aztán inkább leugrott a vasról és ő maga csinált egy hidat. A lányok megcsodálták.
- Egyszer úgy fogsz maradni. - sóhajtott Kinga, aki körülbelül annyira volt kecses, mint egy lavór víz.
- Ne félj, hazagurítalak! - kiabált le a pályáról Isti, de Anna nevetni kezdett és majdnem fejre esett.
- Látod, Annát is ki akarja nyírni, te sem jutnál jobb sorra! - fonta karját Jázmin karja köré Kinga. A lány megcsóválta a fejét.
- Te beszélsz! - Eszter megpaskolta mindkettőjük fejét:
- Mazochisták társasága! - de aztán rájött, hogy ő is közéjük tartozik. - Mind azok vagyunk! - tette hozzá beismerően. Totó helyeselt.
- Emberek vagyunk, hát mazochisták. - még legyintett is hozzá. Anna idő közben újra csatlakozott hozzájuk, barátnői készséggel leporolták a hátát ott, ahol földet ért.
- Én nem vagyok mazochista? - kérdezte, ő is az akart lenni, nem elég, hogy szép szó, hanem még mocskosul is hangzik.
- Te is ember vagy. - nyugtatta meg Totó. - Bár mondjuk te inkább szadista vagy. - elgondolkodott, milyen pszichiátriai kattantsággal tudja még fokozni, de aztán csak ennyit mondott: - Köztünk a helyed! - aztán tovább hallgatott. Sanyó biztos megint figyel, elég egy kis hülyeség és már megint ideugrik habzó szájjal. Pedig elég lenne gonoszul ránézni és máris kettétörne. De kár, hogy ránézni sincs kedve!
- Holnap este mit csinálsz? - Totó összerezzent, olyan hirtelen termett mellette Krisztián és olyan váratlanul szegezte neki a kérdést azon a fura hangján.
- Bocsi, de nem jössz be! - válaszolta. A lányok felnevettek, Krisztián vállon lökte.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy mész-e valahova? Unatkozni fogok.
- Nélkülem? - Totó megrázta a fejét, hogy helyre kerüljön a beszélgetés és végre értsen valamit.
- Maradj már! - morrantotta Krisztián.
- Jól van. Szóval. Lássuk csak, mi lesz holnap... - dörgölte meg a szemét Totó. - Gondolom vagy itt fogok játszani, vagy valami lesz Makinál... de nem tervezek semmit. Kielégít a válasz? - Krisztián az állát dörzsölgette, mintha viszketne a borostája, ami ugyan nem volt neki, de azért igyekezett nagyon férfiasnak tűnni.
- Buli nem lesz?
- Csütörtökön?
- Nyár van!
- Neked! Az Y-ba felnőttek járnak. - Totó értett a kegyelemdöfésekhez. Krisztián összefonta karjait sérült kis lelke előtt.
- Pénteken? - Totó most már inkább hajlott kedves válaszra.
- Na jól van, pénteken velem jöhetsz.
- Kurva nagylelkű vagy! - morgott újra Krisztián. - Csak tudd, hogy azért akarok veled menni, hogy beengedjenek és ne faszozzanak a diákkal. Nem azért, hogy pesztonkálj.
- Megnyugtattál, egye fene! - vigyorgott Totó. Tőle soha nem kértek diákot, soha nem is volt nála. Ha fiatalnak kellett tűnnie, mindenkit meggyőzött a húsz piercingje, a felnyírt haja meg a tetkói, mert mindenki idióta kis hülyének könyvelte el. Ha idősebbnek kellett tűnnie, akkor meg pont visszafelé sült el a dolog, mindenki arra gondolt, hogy ennyi lázadást egy iskola se tűrne el, nyilván felnőttről van szó.
Pedig, csak Totó volt, aki épp, hogy csak 18 éves. Régebben néha megfenyegette az igazgató, hogy első adandó alkalommal kivágja, amint nem lesz kiskorú, de aztán leszokott róla. Nem volt Totó rossz gyerek, csak érdekes, mire az emberek megértették volna, általában már semmi közük sem volt egymáshoz.
Igyekezett meglépni a kapcsolatok elől, nehogy a másik fél hamarabb lépjen meg és ő maradjon egyedül. Szerette, ha nincs köze másokhoz sokáig. Közelről.
Anna, te átkozott picsa! Miért létezel? - bámulta Krisztiánt és nagyon próbált koncentrálni arra, mit mond, de nem ment.
- Jó, jó! - sóhajtotta végül és elindult hazafelé. Vagyis nem kimondottan haza, csak a hosszabb úton előre. A szeme sarkából még látta csókolózni a párt, de ez nem húzott sokat a csomón a mellkasában, csak tudomásul vette. Nem Sanyó fájt neki, csak a helyzet, és nem is tűnt véglegesnek, csak egyszerűen fájt.
Sétált lassan, pedig azt igazán nem tudott, minden kis lépést ki kellett erőszakolnia a lábából. Szeretett volna zenét hallgatni, de nem volt nála füles, hát hallgatta az este zajait. Addig kóborolt az ösvények között, míg a távolban fel nem gyúltak az utcalámpák, csak ekkor indult hazafelé.
Hallotta a pálya zajait, vihogást és a labda nekicsapódását a palánknak.
Túlságosan egyedül volt, úgy érezte, hogy a gondolatok megint rabul ejtik majd, el kellene őket még most csitítani, mielőtt újra győznek. Rágyújtott és megfordult, a pálya felé.
Csak, hogy ne legyen egyedül az emlékeivel.

49.

Kétségbeesett tiltakozás az egyik végen, világvége hangulat a másikon. A kettő között valahol együttérzés, részvét és sajnálat.
Kinga állt a káosz közepén, a szeme könnyes volt, a fülei vörösek és gyömöszkélte a kisujjait.
- Hogy az istenbe hoztad ezt össze?! - Tomi nem tudott hinni a hallottakban, nem látta a logikát, de nem is láthatta, egy csöpp értelem, nem sok, annyi sem volt a történetben.
- Nem igaz, ugye nem... ugye nem igaz? - állt Jázmin maga elé húzott öklökkel, mintha az elmebaj kiszabadulhatna Kingából és rá támadhatna. Kinga megrángatta a vállát. Legyen már vége ennek a napnak!
- Engem nem lepett meg. - sóhajtott Eszter lemondón.
- De hát engem is meglepett!! - nyöszörögte Kinga és ráborult a kilométerkőre.
- Nálad mindig lehet számítani valami ilyesmire. - magyarázta Eszter. - Éreztem, hogy most sem lesz egyszerű.
- De hogy... ennyire?! - rázta a fejét értetlenkedve Tomi. - Esküszöm, nem értem! - Jázmin a vállára tette a kezét, hogy biztosítsa, nincs egy árva pont sem, amit érteni lehetne. Nem elég, hogy Robi önmagában egy faszkalap, de Anna esküdt ellensége is, aki pedig Kinga legjobb barátnője. De hogy még csak ennyire se legyen egyszerű a dolog, Robi legjobb barátja meg Kinga esküdt ellensége. Halálra van ítélve még a gondolat is.
- Mennyire? - kérdezte közben Jázmin, hogy legalább egy enyhítő körülményt sikerüljön kicsikarni a lányból.
- Mennyire tetszik? - kérdezett vissza Kinga, de a rózsaszínesedő fülei megint vörössé váltak, szóval ennyit az enyhítő körülményekről. Jázmin bólogatott.
- Mondjuk egy tízes skálán. - tolta a képbe a matematikát Tomi. Kellett valami biztos pont ebben az őrült helyzetben, amibe bele lehet kapaszkodni, egy végső mentsvár. Érzed, kedves olvasó, mennyire kétségbeejtő az a helyzet, mikor a matematika okoz megnyugvást? Még ha Tomi szerette is. Kinga elgondolkodott, ez egy nehéz válasz lesz!
Tudta ő fent felsorolt ellenérveket, de ha egyszer tényleg jól esett ránézni erre az ősemberfejű törpére?
A tíz túl sok. Tízet nem kaphat az, aki elsőben az osztálykiránduláson tarkón vágott egy lányt a csillagvizsgálóban, pont mikor az belenézett a teleszkópba és ettől egy hónapig olyan monoklija volt, mint egy pandának! Az egy kevés. Ha már egyszer bevallotta a barátainak, egy nem lehet, mert elverik. Egy gyufa miatt senki nem hívja ki a tűzoltókat! A kilenc is sok, kilencet csak az kaphat, aki esélyes a tízre. De az nem lehet esélyes a kilencesre se, aki bedobott Márkó pólójába egy darazsat tavaly nyáron! A kettő is kevés. Kettőt nem kaphat, ha már hazakísérte a múltkor. Tök jófej volt, kettőnél többet érdemel. Háromnál is. Mert még Facebook-on is ráírt. Meg ilyenek. A nyolc soknak tűnik, de olyan helyes, ahogy az ugrálástól kócos lett a haja, így olyan, mint egy mosómedve.
Négy? Négy... Ha isten ne adja Jázmin meg Isti összejönnének, talán vele is kedvesebb lenne és akkor Robi se lenne olyan gáz a többieknek. Megismernék. Vagymi.
Hét, hat, öt. Az öt olyan nesze semmi, fogd meg jól... Mindenkit bepánikoltatott aztán mondja azt, hogy vagy igen, vagy nem? Hat vagy hét? Ő 21-én született. Kettő meg egy az három. Robi harmadikán született. Három meg három az hat.
A többiek várakozón néztek rá. Sok időt hagytak, ennyi idő alatt igazán el lehet dönteni, hogy mennyire!
- Hat. - sóhajtott fel végre Kinga. Tomi megdörzsölte a homlokát. Kinga eddig mozdulatlanul feküdt a kilométerkövön, igazság szerint azt hitte már bele is halt a nagy gondolkodásba, és most úgy érezte, jobb is lett volna. Hat az rengeteg! Márkó meg fog bolondulni.
- HAT!? - Jázmin szinte felsikított, azért valahol remélte, hogy öt alatt maradnak.
- Hogy jött ki pont hat? - kérdezte Tomi és körbesandított, Márkó nem akar-e még csatlakozni hozzájuk. Sajnos akart.
- Nem akarod tudni. - feküdt vissza a kőre Kinga és rugdosott kicsit a lábával a levegőbe.
- Tényleg nem! - mondta Tomi, de addigra már Márkó úgyis odaért hozzájuk és amúgy is be kellett volna rekeszteni a beszélgetést.
- Mi hat? - kérdezte vigyorogva. Kinga felnézett rá. Ó ez az átkozott mosoly, hogy lehet ilyen feje valakinek? Sose hagyja abba? Így nem lehet megbántani. Most Tomira nézett, hogy mint Márkó legjobb barátja, hallgasson. Tomi visszanézett, pislogott két laposat, csak hogy tudassa a lánnyal, érti, mit akar, de azt nem pislogta mellé, hogy engedelmeskedik is. Nem akarta, hogy rossz legyen Márkónak, így is pont elég szar az élete, de a hat nagyon sok. Ha hét lesz, vagy nyolc, vagy kilenc, vagy tíz, vagy ne adj isten tizenegy, akkor úgyis kiderül minden és nem lenne szerencsés, ha a legrosszabb eredmény az első értesülésre érkezne. Be kell valahogy adagolni. De hogy?
- Csak Istiről beszéltünk. - mondta Jázmin, de magát is meglepte, hogy képes volt még ezzel kapcsolatban is falazni barátnőjének. Vetett egy "nem is tudod, mennyivel tartozol" pillantást Kingának, majd újra ökölbe szorította a kezeit. - Csak azt kérdeztem, hogy mikor ideális vallani és
azt mondták, hatkor. És már fél hat! - Kinga és Eszter elismerően néztek rá. Nem semmi fal! Akár a berlini!
- Ez most komoly? - kérdezte Márkó. Túl merész kijelentés, szinte hihetetlen, szinte átlátszó, szinte a ló másik oldala.
- Nem, csak poénból! - mentette a menthetőt Jázmin. Még csak az hiányzik, hogy most emiatt idejöjjön Isti és az egész betyárbecsület öngólnak süljön el.
- Azt hittem már! - vigyorgott Márkó. - De én veled lennék! Szerintem jobb lépni, bármi is lesz a vége, mint csendben szenvedni. - Kinga leguggolt a kő mögé. Egy kicsit jó volt elbújni, a lelkiismerete két másodperccel később ért csak utána.
Persze Márkó rögtön félreértette.
Valószínűleg Kinga azért bújt el, mert belé van esve és nem akar vallani még. Túl korainak érezheti a múltkori után. Olyan édes! Leguggolt mellé.
- Mizu? - kérdezte.
- Semmi különös. - csóválta a fejét Kinga és egy ölelést akart, most azonnal, de Márkót megölelni nagyon nagyon nagyon helytelen lett volna. Hirtelen felugrott, de begörcsölt a lába és hanyatt esett. Isti a palánk tövéből megtapsolta.
- Mi van ma veled, csámpás? - kérdezte Totó, aki épp arra járt, követve a pattanó labdát.
- A körülmények áldozata vagyok. - morogta Kinga és feltápászkodott. Márkó nem segítette fel, csak röhögött magában. Igazából nem akarta megint túlzott nyomulással elrontani, de a lány csak annyit szűrt le, hogy: - Így? Akkor annyira nem is baj, hogy Robi jobban tetszik. - persze csak gondolta, de ahogy sikerült felállnia, visszament a palánkhoz, amire időközben feltelepedett Anna és pötyögött Sanyó telefonján.
- Elmondtam a többieknek. - mondta Kinga.
- Márknak nem, ugye? - kérdezte Anna. Ő megrázta a fejét. - Ne is. Várj még. Bármi megtörténhet. Néhány nap alatt is kiszerethet belőled. Vagy te abból. Ne. - és alig láthatóan Robi felé bökött.
- Nem vagyok belé szerelmes. - fonta össze a karjait Kinga. A fiúk megálltak pihenni, Totó és Krisztián rágyújtottak, Isti a labdán üldögélt, Robi mellette, Sanyó meg a vállait ropogtatta. A kilométerkő még mindig nagy népszerűségnek örvendett, az ott maradottak valamiről nagyon elmélyülten beszélgettek.
- Az jó. - bólogatott Anna. - Én meg nem szeretem Totót. - tette hozzá.
- Semennyire? - kérdezte Kinga.
- Nem érzek iránta semmit. - vágta zsebre a telefont Anna és barátnőjére nézett.
- Semmit? - kérdezett újra Kinga.
- Semmit. Közömbös. Idegen is lehetne. Fura.
- Fura. - egyezett bele Kinga. Nem találtak jobb kifejezést, pedig egyszerű lett volna, ott lebegett körülöttük, nemrég a saját bőrükön is megtapasztalhatták. Hűvös volt, zörögtek a fák levelei, fodrozódott egy pocsolya a palánk alatt, ott, ahol kis gödröt taposott a lábuk. Libabőrösek lettek, egyszerre, összemosolyogtak. Mintha tudták volna, hogy ki kell élvezni minden mosolyogtató pillanatot, a vihar előtti csend izgalmában.

48

Eszti viszonylag lenyugodott, mikor kiderült, hogy semmi feltűnő probléma nincsen, már ami Anna ijesztő röhögését illette, s tudta, hogy hugicája ki fogja bökni a titkát, szóval még csak kíváncsiság sem furdalta az oldalát. Mindez pedig tartott vala addig, míg Krisztián gyökér feje fel nem bukkant a távolban.
Néha jött két perc, mikor nem bánta volna, ha meg kell ismernie közelebbről, néha viszont a víz kiverte még a leghaloványabb gondolattól is. Tényleg, komolyan olyan gusztustalan dolgai voltak ennek a srácnak, amikkel ráadásul még büszkélkedett is, hát isten óvja a jövendő barátnőjét attól, hogy hírbe hozzák a hülyeségeivel. Megtévesztő az aránylag helyes arca meg a kimondottan aranyos csálé szemfoga. Mindenki azt hiszi elsőre, hogy ő az a srác, aki a középtájon ül a falnál és soha meg se nyikkan, és csak az osztályképről emlékszik rá bárki is, aki egy osztályba járt vele. Közben meg! Maga a megtestesült pornó Oscar-díjkiosztó megspékelve öt horrorfilm pornóverziójával.
Szerencsére elsőre beállt kosarazni, rá se nézett a lányra, csak ez elég bosszantó volt. Eszter összehúzta a szemeit, és úgy bámulta a fiú hátát, hogyha történetesen szupererő áll a birtokában, Krisztián nyaka most minden bizonnyal eltörik, de minimum körbeforog a feje, mint az Ördögűzőben a kiscsajnak.
Helyette azonban feléjük repült a labda, és bár tuti volt, hogy Totó elkapja még ültében is, a lányok mögötte sikítoztak egy sort és Eszter kicsit még állba is térdelte.
- Hát most aztán komolyan! – állt fel a srác és mérgesen nézett a lányra – Ajánlom a faszomat szíves figyelmedbe! – azzal felnyalábolta a labdát és beállt játszani, mire Krisztián kiállt, és le akart telepedni Totó helyére.
Ahogy erre Eszter rájött, leugrott a palánkról és lerángatta Kingát is. Jázmin jött magától. Krisztiánon azonban nem látszott csalódás, nekidőlt a vasnak és nekiállt töviről hegyire kifaggatni Tomit a randijáról. Eszti újra összehúzta a szemeit, de Krisztián pont látta, és nem értette a gonosz arcot.
- Haragszol? - kérdezte. Esztert váratlanul érte a kérdés, de kivágta magát:
- Csak nem akartam, hogy ezentúl mindenki a nyakába ültessen. - ez még igaz is volt, elég kicsinek érezte magát, mikor Totó aláült, és ő alig látszott ki mögüle. Jó, persze Totó akkora mint egy konyhaszekrény, ő meg mint egy kisebb komód, de akkor sem esik jól az ilyesmi.
- Tőlem ülhetsz az ölembe is, nem vagyok válogatós! - mosolygott Krisztián. Tessék, itt a mellékelt ábra, hát csak a vak nem látja, mennyire gáz ez a nyomottfejű! Eszter elhúzta a száját és annyira szeretett volna valamit mondani, amiből Krisztián rájön, hogy ha lenne is esélye, eljátszaná, igen-igen könnyedén.
A lányok elvonultak egy kilométerkő köré, Tomi pedig nagyon okosan így szólt:
- Te egy segg vagy. - Krisztián bólintott párat, rögtön tudta, hogy akinek nem inge, nem veszi magára, ámde neki sürgősen öltözködni kell.
- Ha Eszterrel akarsz járni, a legrosszabb úton közeledsz. - mondta Márkó.
- Hát mert te olyan kurvajó módszerrel csináltad Kingánál! - vigyorgott Krisztián.
- És úgy akarsz járni mint én? - kérdezte Márkó és megcsóválta a fejét, mint ahogy a nagyik meg nagypapák szokták, mikor megpróbálnak lebeszélni arról, hogy felállj a párkányra leverni egy ökölnyi darázsfészket egy légycsapóval. Krisztián nem válaszolt, csak bámult maga elé. Nem Márkóra kell hallgatni, nem Tomira, nem Robira vagy Sanyóra. Nekik nulla tapasztalatuk van és semmi érzékük a csajokhoz. De Totót érdemes lenne megfigyelni, mert neki bejött az élet. Isti is ért egysmáshoz, de azért ha már választani kell az ember Totót akarja példaképnek.
Totó a féltékennyé-tételt javasolta és nem jött be, Anna és Sanyó sokkal jobban vannak, mint eddig valaha.
Eszter pedig amúgy sem olyan lány, akikre Totó hatással szokott lenni. Totótechnikákkal csak pár napra lehet barátnőt szerezni, ha barátnőnek hívják ezt... Nem is emlékezett rá, volt-e valaha rendes kapcsolata a srácnak. Talán még nagyon régen, valami nyolcadikos. De akkor biztos még Totó sem volt ilyen.
Eszterre más módszer kell.
De kell?
Kell...?
Elbizonytalanodott. Kicsit összevisszák voltak az ő gondolatai is, nem csak Anna harcolt a másik énjével aznap.
Jó lenne járni Eszterrel, de máris?
Előtte talán egy kicsit szét kellene még nézni a piacon, mi akad még, ha az ember megváltozik és nem gusztustalankodik folyton. Eszter amúgy sem mondott semmi konkrétat, fel kell melegíteni a krumplistésztát, mielőtt az ember nekiáll befalni!
- Nem megyünk be valamikor a városba, oda, ahova Totó szokott járni? - kérdezte hirtelen és Márkóra nézett. Márkó meglepődött.
- Minek? - kérdezte bambaságából ocsúdva. Krisztián megrángatta a vállát. Ennyire értetlennek lenni!
- Nem akarsz Eszterrel járni? - nyitotta poháralátétnyire a szemeit Tomi.
- De akarok, meg akarok főpróbát is. Párat. - elvigyorodott. Tomi megcsóválta a fejét.
- Én nem akarok mással kezdeni. - rázta meg a fejét Márkó is, hogy a gondolat még csak bele se találjon. - Én szeretem Kingát, mással csak kamu lenne.
- És? - Krisztián nagyon szemtelenül tudott vigyorogni.
- Nekem a kamu nem megy. - zárta le a témát Márkó a maga részéről. Nem akarta egy percre sem elengedni a lehetőségét annak, hogy Kinga éppen miatta akasztotta ki Annát és egy halvány kis remény is van még. 
- Én sem megyek. Én most Lucával akarok valamire jutni. - magyarázta Tomi, de Krisztián megint elővette a szemtelen vigyorát.
- Téged nem is hívtalak. Ne haragudj, de kurvára rontod az ember esélyeit. - Tomi elhúzta a száját. - És nem azért, mert akkora Don Juan vagy, hanem mert azt hiszik, együtt vagyunk! 
- Nem csak segg vagy, fasz is. - sóhajtott Tomi és lemászott ő is a palánkról és a lányokhoz sétált. 
- Ugyanolyan fejet vágsz, mint Eszti. - mondta Jázmin. A srác nem válaszolt.
- Mostanában mindenki felhúz mindenkit. - mondta Kinga és barátságosan leszöszölte Tomi pólóját. 
- Kezdünk szétmenni, nem? Tavaly meg tavalyelőtt nem ilyen volt a nyár. - mondta Jázmin.
- Valami változott. - bólogatott Eszter. 
- Már nem vagyunk gyerekek és nem tudunk csak úgy játszani. - foglalta össze szakszerűen a dolgokat Tomi.
- Igaz. - bólogatott Eszter. - Tavaly még nem játszott be a szerelem. 
- De azért olyan sok mindent nem tud tönkre vágni, igaz? - kérdezte Kinga reménykedve nézve nővérére. - Ugye nem tud belebarmolni mindenbe?
- És ezt arra érted, hogy... - próbált értelmet adni húgának Eszter. Márkó messze volt, Robi és Isti messze volt, fontos barátok elég közel voltak, tökéletes alkalom vallani.
- De nem mondjátok el Márkónak! - mutatott körbe Kinga. A többiek bólintottak. A lány nyelt egyet. - De... másnak se! Aki most nincs itt, annak sose! - újabb tömeges bólintás.
- Ez az Annás dolog? - kérdezte a biztonság kedvéért Tomi.
- Az. - tördelte az ujjait Kinga, majd közelebb intette magához barátait. Összeért a fejük teteje, érezték, hogy Tomi körtés rágót rágcsál és hogy Jázmin kókuszos samponnal mosott hajat. Kinga nyígott egy kicsit, majd mikor Tomi bátorítóan megcibálta a karját, belevágott. - Tetszik valaki, aki nem Márkó. 
A buksik szétrebbentek, meglepett "ó"-kat, "gyó"-kat és "áá"-kat hallattak, majd újra összegyűltek Kinga buksija körül.- Ki az? - kérdezte Eszter izgatottan.
- Hát ez a gáz! - takarta el a szemeit Kinga. Úgy érezte bőgni kezd egy percen belül, és minimum egy órán át.
- Sanyó! Azért akadt ki Anna! - találgatott Tomi. Kinga tiltakozott:
- Nem!!!
- Isti? - kérdezte Jázmin, de csak a biztonság kedvéért, hiszen tudta, hogy ez esetben ő nem állna most itt.
- Nem... - tiltakozott Kinga, de örült neki, hogy a többiek találgatnak és nem kell neki kibökni azt az átkozott nevet.
- Én. - vigyorgott Tomi. Kinga kedvesen fejen csapta. - Akkor Totó. - mondta Tomi, de olyan hangsúllyal, hogy ha nem ő, akkor Totó, ez csak így lehet. Kinga nemet intett.
- Krisztián?! - hőkölt hátra Eszter. Krisztián feléjük nézett. Eszter rámosolygott, majd visszadugta a fejét a közös fejhalomba. - Remélem nem hiszi azt, hogy róla beszélünk.
- Róla beszélünk. - mondta Tomi.
- De nem! - mondta Kinga. Robi nagyon nem akart a többiek eszébe jutni. Úgy tűnik egyik barátja sem tartja őt ennyire elvetemültnek és ez addig megnyugtatta, míg nem jött rá, hogy mindjárt megcáfolja a hitük.
- Ismerjük? - gondolkodott hangosan tovább Jázmin. Körbenézett a külvilágban. - Maki? - jutott következtetésre.
- Nem ő. - sóhajtott Kinga. Azért ez már mégiscsak túlzás!
- Akkor ki az? - sürgette Tomi és felnézett ő is. Robi épp akkor nézett feléjük, miért állnak körbe olyan meghitten egy kilométerkövet? Összeakadt a pillantásuk. Robi kecsesen felemelte a középső ujját, majd mintha mi sem történt volna, visszatért játszani. - Baszd meg. - gyúlt fény az éjszakában. Kinga bólintott.
- Igen.
És innen már nem volt visszaút.

47.

Teljesen felzaklatta ez a délután Annát, csak ez a sétálgatás nyugtatta le, és Sanyó kezének babaszappan szaga. Megnyugtatta, hogy szagolgathatta, és a srác megesküdött, hogy nem kényelmetlen neki, hogy olyan fura pózban kell a kezét tartania. Nem is akart másra gondolni. Fogta a fiú kezét és szagolgatta. Ez a babaszappan illat teljesen Sanyó sajátja volt, főleg, mióta tudta, hogy Krisztiánnak macskája van, naponta kb. tízszer kezet mosott, Totó meg lezuhanyozott este, és ennyit volt hajlandó áldozni a higiénia oltárán.
Megölelte. Semmit sem érzett.
Próbálta helyrepakolni magában az érzéseit, Totót a Totó-mappába, Sanyót a Sanyó-mappába. Nem akart ezzel foglalkozni, de folyton belegabalyodott ebbe minden az agyán átsuhanó apró kis gondolat, és nem volt menekvés. Szagolgatta Sanyó ujjait, rá-ránézett a fiúra aki hablatyolt összevissza valamiről, és jól érezte magát vele. De aztán jött egy gondolat Totóról, minden érzés nélkül üresen, és ez kétségbe ejtette. Miért nincs benne az eddigi örök, zsibbasztó, gyomor-összeszorító fájdalom a srác iránt? Hova lett, mikor néhány napja még ott dübörgött a mellkasában? Miért nem érzi akkor most Sanyó iránt ugyanazt? Miért olyan egyszerű minden, amit felé érez? Miért nem tudja jobban bonyolítani annál, hogy „jó”? Ismeretlen terep volt neki ez az új világ, Totó nélkül. Szeretett volna visszaszaladni hozzá a palánk tövébe, és beszólni neki, hogy belérúgjon, hogy legalább fájdalmat érezzen, ne ezt a bosszantó, átlátható ürességet.
Megállt, de Sanyó még lépett párat, a keze ott maradt a lány szájánál, karja kinyújtva. Elmosolyodott, de Anna elbújt a tenyere mögé.
Valahogy eszébe se jutott, hogy az az ő keze, akármikor visszaveheti, behajlíthatja az ujjait és látni fogja a lány arcát, csak tovább mosolygott, és közelebb lépkedett.
- Mondd el. – mondta. – Tudom, hogy titok, és nem is adom tovább senkinek, de talán jobb lesz, ha elmondod valakinek. – Kinga hülyeségére gondolt, de Anna összezavarodott. Összehúzott szemöldökkel felnézett, majd megrázta a fejét. – Akkor csak próbálj megnyugodni. – rángatta meg a vállát Sanyó.
- Teljesen nyugodt vagyok. – hazudta Anna, de aztán így folytatta: - Te mit érzel?
- Hogy mit? – kérdezett Sanyó pontosítás reményében. Most már visszakapta a kezét, zsebre vágta és nagyon koncentrált a válaszra.
- Hát hogy velem kapcsolatban. – mondta Anna, és csak úgy hirtelen lezuttyant az ösvény szélére. Felhúzta a térdét, rákönyökölt és várt. Sanyó leguggolt elé, végigropogott a bokájától a csípőjéig minden ízülete, de nem akart nyüszíteni, amíg nem válaszolt. Letérdelt, ettől kiakadt egy becsípődés, így gondolkodhatott nyugodtan. Tökéletes választ akart adni, de nem találta a szavakat. Tudta, mit érez, de nem volt benne egészen biztos, hogy három és félnapnyi járás után hogy a helyes megfogalmazni. Még ha ez nála sokkal régebbi is volt, mint három és fél nap. Annára nézett, a lány türelmesen várt.
Körülbelül három percig bámulták egymást totális csendben, körülöttük zümmögtek a méhek és a legyek, de semmi más nem történt. Anna félidőben kezdett rájönni, hogy mi történhet most a srácban, de meg akarta várni, mit hoz össze, hogy aztán ő annak megfelelően válaszoljon. Remélte, hogy Sanyó nem tudja, benne mi zajlik, mert elég hajmeresztő volt neki is, hát még milyen hajmeresztő lett volna ennek a tökéletlen, szerelmes szerencsétlennek.
- Miért kellett ezt most megkérdezned? – kérdezte végül a fiú, és mellé mászott, leült és megfogta a kezét. – Három és fél nap után nem kérdezhetsz ilyet, főleg tőlem nem. Egyszerűen faszság. – Anna elmosolyodott.
- Bocsi, csak azért kérdeztem… - kezdte, de Sanyó félbeszakította.
- Akkor is faszság. – ő is mosolygott.
- Jó, tudom. Csak azt akartam tudni, te hogy fogalmaznád meg. – magyarázta Anna, és egy marék füvet hintett maguk elé.
- Azért olyan sok variáció nincsen. Mármint az én esetemben. De ezt tudod, szóval csak velem basztál ki, mert így még azt se tudom, te hogy csinálnád. – sóhajtott mélyet és szívből jövőt Sanyó. Anna a vállára hajtotta a fejét.
- Pont, hogy el akartam mondani. – Sanyó izgatottan fészkelődni kezdett. – Azért annyira nem lesz nagy durranás. – mosolygott Anna, mire a srác lelkesedése tényleg alább hagyott. – Azért annyira szar se. – mondta a lány, mire Sanyó újra felsóhajtott.
- Csak mondd már, ha elkezdted, mert megkattanok. – Anna bólintott párat jelezvén, hogy igyekszik, amint ki tudja mondani, belekezd.
- Tudod, hogy én nagyon szerettem Totót, ugye? – suttogta. Sanyó nagyon közel hajolt hozzá, hogy hallja, közben viszont úgy zakatolt a szíve, hogy azt meg Anna hallotta. Bólogatott. – Na az van, hogy nem tudom, hogy, de elmúlt.
- El? – nézett nagyot a srác. Erre azért a legmerészebb álmaiban sem tudott gondolni. Most Anna bólintott.
- El! Képtelen vagyok elhinni… Annyira felbasz! – hajtogatta összefont karokkal, mire a srác megmarkolta a vállait.
- De őt akarod szeretni ezután is? – Anna megrázta a fejét, hevesen.
- Akarja a rák! De ez… ennyi idő után baromi fura. – Sanyó összefonta a karjait.
- Nem lehet, hogy akkor nem is volt igazi szerelem? Csak… olyan… lányos cucc. – itt megrángatta a vállait, hogy ő se nagyon érti, mire gondol. Anna mérgesen fordult felé.
- Hadd tudjam már én, mit éreztem! – aztán hirtelen elmúlt a hév, rájött, hogy nem is tudja. Sanyó megint megrángatta a vállait, ő is ezt akarta mondani, de fontosabb kérdést tett fel.
- És akkor én hogy jövök a képbe? – Anna felemelte a mutatóujját, hogy várjon, eljön annak is az ideje. El is jött.
- Az van, hogy jó veled. De teljesen más érzés, mint amilyennek Totóval volt lenni. – itt kis szünetet tartott, Sanyó feszült figyelemmel hallgatta. – Teljesen más. Lehet, hogy jobb. Nem tudom. – újabb szünet. – De bármi is lehet. – újabb szünet. – Eléggé bírlak. – vége. Sanyó felsóhajtott, mint mikor valaki végigolvassa a leghosszabb kötelezőt és egy szót se ért belőle, aztán végre, a következő oldal már az impresszum.
- Az most elég. Nem akarok mindent. – mondta. Anna felháborodva oldalba lökte.
- Nem?! – Sanyó vigyorgott. Ó dehogynem. De ennyit alig bírtak összehozni egy fél óra alatt, ha kitérnek minden részletre, itt fognak éjszakázni.
- Akkor sem elsőre. – mondta végül és ezzel már Anna is kiegyezett.
Még ültek egy darabig a fűben, csókolóztak, aztán teljes egyetértésben visszasétáltak a pályára. Persze Anna még nem értett mindent Annában, de igyekezett egyet-érteni, ha már meg-érteni nem megy.

46.

A pályán maradottakban megállt az ütő. Nem a szokott fuldoklós-röfögős röhögése volt ez Annának, sokkal inkább hasonlított egy meglőtt hiénára, ráadásul mindig csak akkor szedte elő ezt a nevetést, ha valami borzasztóságos történt.
Jázmin elsápadt. Igaz, nem attól félt, hogy mi történt a hársak alatt, inkább attól, hogy ha Anna túlságosan zaklatott lett, akkor bármikor kotyoghat. Reménykedett benne, hogy Isti sosem megy majd a közelükbe amíg nem csillapszik a harci helyzet, de persze Isti is felkapta a fejét a baljós hangokra.
Eszter mélyet sóhajtott. Élénken éltek még benne azok az emlékek, mikor Anna utoljára így nevetett. Akkor Kinga alatt beszakadt egy palló a hídon és beszorult a lába, és annyira nevettek, hogy órákig nem lehetett róluk tudni semmit. Mire kiszabadult az ominózus láb, már majdnem kékült, mármint továbbra is a láb és se nem Anna, se nem ő. Persze így is elég rossz kilátások nyíltak a jövendő harminc perc fejleményei felé.
Sanyó, aki időközben beállt játszani felnevetett. A szerelem még vak volt, süket és eszméletlen, csak annyit tudott hozzáfűzni a hallottakhoz, hogy "Ez a nő...". Robi helyeselt
- Egyre gázabb hangokat ad ki. Már 16, szerintem ideje lenne kivonatni a forgalomból. Nagyapám Ladája eddig se bírta. - Isti ezen sokáig röhögött, így Jázmin valamennyire megnyugodott, mert ez kibillentette annyira a srácot, hogy folytassák újra a játékot.
A röhögés felcsattanásakor, tökéletesen időzítve pont hallótávolságba ért Márkó és Tomi is. Márkót csakúgy megrázták a hangok, mint Esztit, hisz az ő utolsó hiénaröhögés-emléke 15 öltéssel a vádliján ért véget. Újabb hosszabb kitekintő helyett azonban maradjunk csak annyiban, hogy a kutyák elég szenzitívek erre a hangmagasságra, főleg, ha előtte még a kapujukat is rugdossák, és amikor menekülni kell, nyilvánvaló, hogy az a leggyorsabb, aki elkövette mindezt és nem Márkó.
Tomi nem igazán figyelt. A randija részleteit magyarázta barátjának beleéléssel hadonászva, de mivel érezte a levegőben a kényelmetlenül feszengő többség szagát, megállt és összehúzott szemekkel körbesandított.
- Mi van?
- Mindjárt kiderül. - válaszolta neki Eszti, és a hársak felé bökött, ahonnan Anna csörtetett elő Pumbás kecsességgel. Nyomában Kinga loholt, és próbálta elkapni a barátnője csípőjére kötött kendőt, de nem sok sikerrel. A gazból nem láthatták rendesen, hogy a beton langyi részén teljes Isten adta hosszában szundikál Totó, de Anna tökéletes reflexei révén még az utolsó pillanatban kiszúrta és átugrott a srácon, de Kinga nem volt ilyen ügyes, pontosan a srác hasának közepére lépett.
Totó felüvöltött, Kinga felüvöltött, akik látták az előadást röhögtek, akik nem, értetlenül káromkodtak egyet, főleg Isti, aki mint tudjuk, kedves olvasó, rühellte Kingát.
- A faszomnak visítozol már?! - mondta, és bár elnézést a kifejezésért, tudd, újra csak nagyon kedves olvasó, hogy pár jelzőt kihagytunk a tényszerű közlés határait még nem feszegetve.
Totó káromkodásait egyébként nem is közöljük, mert igaz, hogy rohadt kreatívan tudta szidni akárki anyukáját és a trón körül áll összes szenteket, most elhaló hangon, halálhörgés effektekkel tarkítva tette ezt, így igazából senki nem hallotta. Csak Kinga, aki viszont azzal volt elfoglalva, hogy él-e még a srác egyáltalán, így nagyjából elszarta, hogy morog-e vagy sem.
- Sajnálom! nem vettelek észre! - kért bocsánatot a lány, és megsimogatta Totó kezét, amivel úgy szorította a hasát, mintha csak a beleit akarná a helyükre gyömöszkélni, miután vidáman belé rohant egy gyorsvonat.
- Ó hát meg ne halj már! - térdelt le Anna a fiúval szembe és kicsit megpofozgatta. - Kinga ebben a cipőben is max 50 kiló. - tette hozzá, hogy a lesoványozást ne értse bóknak a lány a vallomás után és amúgy meg a cipőjét is leszarozta.
- Ennyire... - nyöszörögte Totó, de nem tudta befejezni azzal, hogy "Csak ennyire volt a tökömtől", pedig ha megteszi, kimerítő választ ad Kinga következő kérdésére:
- Ugye nem trafáltam a töködre?? - Anna válaszolt hát a fiú helyett:
- Inkább tőle akarnál gyerekeket... - Kinga fintorgott jelezvén, hogy nem akar ő senkitől sem. Vallomása inkább ténymegállapítás, mint célkitűzés volt. Tessék elfogadni! Márkó odasétált közben hozzájuk, és segítő jobbot nyújtott Totónak, aki felkecmergett, aztán az öklét Kinga orra elé tolta.
- Ha megütöd... - engedte el Márkó, amitől a srác majdnem hanyatt esett.
- Üsse aki bírja... - köhögte Totó - Ebben vannak a mogyoróim! - és meglimbálta az öklét Márkó előtt is. Anna nevetett, a régi hangján. Totó átkarolta és kicsit rátámaszkodott. Csak úgy, ahogy szokta. Hát csak a baj pont ezzel volt. Sanyó lepasszolta a labdát és már ott is termett.
- Gyere ide. - intett Annának, aki oda is ment hozzá, át akarta ölelni Sanyó ellépett mellőle, és Totó elé állt. Totó rögtön átlátta a helyzetet, felegyenesedett, hátha leesik a kis donjaninak, mik az erőviszonyok, de Sanyó így folytatta: - Nem szeretném, ha a barátnőmet ölelgetnéd. - azzal meglökte Totót. Anna megforgatta a szemét. Ez a nap egyszerűen már nem igaz. Totó felhúzta a szemöldökét, aztán a pulcsija ujjait, és széttárta a karjait.
- Én meg azt nem szeretem, ha lökdösnek. - Sanyó rendíthetetlenül állt előtte, de messziről nézve nagyon cuki volt, ahogy felnézett Totóra, aki majdnem két fejjel magasabb volt nála.
- Akkor is szállj le róla. - mondta.
- Álljál meg! Rá se szálltam! - válaszolt Totó, majd leengedte a karjait. Hogy mennyire hülyén nézhetnek most ki! Neki van egy lábnyom a hasán, a földön fekvéstől valószínűleg tiszta fű meg szotyihéj a háta, még mindig zöld és tiszta karcolás az arca attól, hogy beleugrott a meggyfába, ráadásul Sanyó se épp ép miután a múltkor Anna kicsi szétszadizta.
- Csak tudd, hogy megvédem, ami az enyém. - fokozta Sanyó, és erre muszáj volt röhögnie egy szolidat.
- Most már tudom. - mondta aztán és megpaskolta Sanyó pofiját, azzal fogta, kikerülte és letelepedett a palánk tövébe. A vállára húzta Eszti lábait, kicsit harangozott velük, majd felnézett a lányra.
- Bár tudnám, minek jöttem ki.
- Szeretsz miket. - mosolygott rá Eszti, majd így folytatta: - ha már ott vagy, vakard már meg a bokám!
- Hallod, elmúlt a világ a dicsősége! - bökdöste meg a nagylábujjával Totó vállát Jázmin. A fiú visszasegítette rá a papucsot, ami az imént esett le.
- Ne is mondd! - legyintett Totó. Semmilyen hatással nem volt Annára és már Sanyóra sem, bár igaz, ami igaz, nem bánta, hogy Sanyó nincs beléesve, elég lett volna, ha nem köt belé, némán elfogadva, hogy ő a falkavezér.
- Átadtad az erőt Tominak. - mondta Eszter és kérlelőn nézett Tomira, hogy nekik is meséljen már, nem csak Márkónak. Tomi azonban hallgatott. Kinga tisztes távolságot tartva Totótól felült a palánkra, és összefonta a karjait maga előtt. Márkó mögé mászott és betyárbecsületét őrizve elterelte a szót Tomiról Kingára.
- Min akadt ki Anna? - kérdezte, mire a palánk teljes népessége érdeklődve fordult Kinga felé. A lány megrángatta a vállait:
- Semmi az ég egy adta világon. Én mindig olyan dolgokat mondok, amin Anna kiakad. - mondjuk ebben azért van igazság. Mégsem volt elég kielégítő.
- Na, mondd már!! - kérte Eszter, de a lendülettől meglóbálta a lábait és kicsit belelépett Tomi szügyébe. A srác nyöszörögve nyomkodta meg a harminchatosok helyét.
- Még jó, hogy csak ketten vagytok testvérek... - csóválta a fejét közben.
- Hol van Anna? - nézett körbe Kinga, de a lány, meg Sanyó már messze jártak, csak Sanyó feje, meg Anna hajából egy icipici látszott ki a gazból.
- Jobban jársz, ha te mondod el. - mondta együtt érzően Jázmin. Kinga viszont tudta, hogy sehogy sem lehet itt jól járni, főleg, hogy Márkó ott ül mögötte, akit mégiscsak elég mélyen érintene a dolog, ráadásul Robi is hallótávolságon belül van.
- Majd elmondom, annyira nem lényeg. - mondta végül Kinga, és olyat sóhajtott, hogy mindenki egyértelműen tudta, hogy mégiscsak lényeg.
- Jól van, tudom, hogy zavarok. - Emelte fel a kezeit Totó, de nem ment el, túl kényelmesen ült és amúgy sem lett volna energiája mozogni most, hogy lóg a bele és kirúgták a vállait is az ízületből.
Márkó viszont totál félreértette az egészet. Valahogy arra lyukadt ki, hogy Kinga biztos valami olyasmit mondott Annának, hogy "Mégis szeretem Márkót" ergo köztük hamarosan minden oké lesz. Kinga hajlamos az ilyesmire. Anna pedig tök jogosan akadna ki ezen.
Szegény Márkó, ha tudta volna, mennyire, de mennyire mellélőtt!