51.

Éjszaka Jázmin Istivel álmodott.
No semmi korhatárosra nem kell gondolni, kedves olvasó, csak egy zagyva történetre, amiben néha felbukkant a fiú. Mégis elég volt, hogy Jázmin hideg verejtékben ébredjen.
Kinézett az ablakon, a Hold épp benézett, ettől kedvet kapott felülni. Jobban kihúzta a mocsadék cicás függönyt és élvezte, ahogy langyos szél fúj az arcába.
Holnap jobb idő lesz, az ég derült, sehol egy felhő.
Egy lélek sem mozdult az utcán, még a kutyák is némák voltak, még egy árva bagoly sem huhhantotta el magát. Túl nagy volt a csend.
Jó lett volna sétálni egyet, vagy legalább kimenni a kertbe, de itt aludnia kellett (volna) mert már napok óta hajnalig fent volt, és nem kockáztathatta meg, hogy fáradtságát látva apa ne engedje ki egy darabig.
Még ha Istinek fogalma sem volt róla, mit érez, jó volt vele lenni, a közelében. Talán így volt a legjobb. Minden más eshetőség beláthatatlan következményeket hozhat magával, amikkel még túl gyenge szembenézni.
Visszafeküdt és csak tíz körül tért magához reggel. Még pizsamában volt, mikor Anna meglátogatta, de egy csöppet sem érezte magát alulöltözve, mert a lányon csak egy kis fekete sort volt egy kis fekete toppal.
- Sanyó ki fog esni a szemén, ha meglát. - mondta Jázmin, de Anna csak elégedetten mosolygott, tudatva, ez a nem titkolt célja. - Meddig mennél el? - kíváncsiskodott Jázmin és alaposan végigmérte a lányt. Oké, nyár van, meleg, ő meg szerelmes, biztos nem túlzás az ilyesmi.
- Félre ne érts, ez nem kurvulás. - emelte fel a mutatóujját Anna. - Ha van fiúd, akkor csak szimplán tetszeni akarsz neki, és nem kurva vagy. - Jázmin belegyezett, bólintott párat, majd hozzátette:
- Kit győzködsz? Engem, vagy magadat? - Anna hátradőlt az ágyon.
- Felbasztam magam reggel. - jött a vallomás. - Fel akartam venni azt a kínai jeles ruhámat, ami hátul olyan király azokkal a szalagokkal. De aztán eszembe jutott, hogy azt a ruhát Totó szerette rajtam és hogy igazából tippem sincs, mi tetszene Sanyónak. - Jázmin barátnője mellé dőlt az ágyra.
- Van egy történet, ami egy fiúról és egy lányról szól. - kezdte, de Anna közbevágott.
- Több is van.
- De ebben a fiú Sanyó a lány meg te vagy, csak nem akarok konkrét lenni, hogy ne tudd, hogy beszólok. - csóválta a fejét Jázmin.
- Ó. Értem, kérlek folytasd. - vigyorgott Anna és csendben várta a folytatást.
- Sanyónak az tetszik rajtad, ami rajtad van, mert neki igazából az tetszik, ami a ruhádban van. Vagyis te, na. Régen beléd van esve, csak te egy vakparaszt vagy. - magyarázta Jázmin és közben hadonászott. Anna lefogta a kezét, majd így szólt:
- Tudom, tudtam. De...
- Nem sejtetted? - ezen nevettek egy kicsit.
- Nem érdekelt. Túlságosan szerettem Totót, azt hiszem, a világ is megállhatott volna, az se érdekelt volna. - folytatta Anna, majd sóhajtozott egy kicsit. - De elmúlt.
- El?
- El, és baromira idegesítő érzés. - itt magára húzta Jázmin virágos plédjét. - Azért nincs ma rajtam ruha. Hülyeséget akarok csinálni.
- Mármint? - Jázmin izgatottan bújt barátnője mellé. Ő nem fázott ugyan, de úgy érezte, olyan titok következik, ami nem kerülhet ki a pléd alól.
- Azt akarom, hogy Sanyó ne akarjon elhagyni. - sóhajtott ismét nagyot Anna.
- De nem akar... - húzta össze a szemöldökeit Jázmin. Kezdte elveszteni a fonalat, pedig igazán még fel sem sikerült vennie.
- De akarhatna, mert én is kiszerettem Totóból, pedig az... az igazi volt! - Anna a hasára fordult és meggyomrozta a kispárnát. Jázmin gondolkodott. Igazi lehet az a szerelem, ami egyik pillanatról a másikra elmúlik, ha jön egy másik? Lehet, hogy vele is megtörténne, ha bele tudna szeretni más fiúkba Isti mellett. Szerencsére nem ismert potenciális alanyokat.
- Akkor lehet, hogy az igazi egy hülyeség, nem? - Anna felemelte a fejét és morcos arcot vágott.
- Nem lehet az. Akkor egy nagy átbaszás a világ. Se mikulás, se Jézuska, se Isten, se szerelem? Akkor mi van?
- Nem mindegy? - kérdezte Jázmin. - Ne azon jártasd az eszed, hogy mi volt, vagy lehetett volna, vagy mi lesz, hanem, hogy mi van. - Anna bólogatott, aztán a semmiből megszólalt a legkomolyabb hangján, amije csak volt:
- Le akarok vele feküdni. - Jázmin óriásira nyitotta a szemeit. Hogy mit akar?
- Hogy mit akarsz? - izgalmában minden mondat duplázódott benne, egyszer felvillant az agyában, aztán putty, ki a száján.
- Nem tudom. - Anna felült és kiropogtatta a nyakát. - Gondolom, ha megtesszük, egy darabig nem fog akarni elhagyni.
- Hát te hülye vagy. - suttogta Jázmin a párnákra hajtva a fejét. - De annyira!
- Fogd be. Szar egyedül. - Jázmin barátnője homlokára csapott.
- De nem vagy egyedül! - Anna bólintott.
- Most. De ha elhagy, egyedül leszek, érted? Nem élnék, ha szeretném Totót, és ott lenne, ha elmúlna ez az egész. De most kettő közt vagyok. Totót már nem szeretem, Sanyót még nem.
- És miért kéne függnöd egy sráctól is? Itt vagyunk mi neked. - Anna nem egyszerű eset, de azért ekkora hülyeség még tőle is teljesítmény.
- Nem függök senkitől sem! - csattant fel Anna, felugrott és az ablakhoz sétált.
- Ugorj ki, ez az! Megoldás mindenre! - legyintett Jázmin. Anna felnevetett.
- Ott van Isti! - mondta és az utcára mutatott. A fiú Jázminék kerítése előtt állt, mint aki nagyon be akar csengetni. Jázmin odaugrott az ablak mellé és figyelt, a két lány mozdulatlanul várta, míg Isti rászánja magát és becsenget, de végül tovább ment.
- Szerinted tudja? - suttogta elhaló hangon Jázmin.
- Mit? Hogy szereted? Akkor se esne le neki, hogy ha bazinagy betűkkel kiírnád a szobája falára. - igaza volt Annának, de azért nehéz volt elhinni. Jázmin leült a pamlagra és kinézett az ablakon. Jó idő volt, pont mint ahogy éjszaka gondolta.
- Jobb lenne, ha valami csoda folytán rájönne és megoldódnának a bajok. - futott át az agyán, de nem mondta ki, nehogy Anna buzdításnak vegye. Mikor elindultak a pályára, megnyugodott egy kissé, mert Isti csak a kutyaoltásról szóló papírokat hordta ki diákmelósként.
De a megnyugvás körülbelül itt véget ért, mivel ahogy kiértek a többiekhez, Isti egyszer csak odalépett elé és szélesen mosolyogva ennyit mondott:
- Jázminhercegnő, megtaláltátok a papírt a kutyaoltásról? Nem bírtam berakni a postaládába, csak betömködtem alulról! Nem esett ki? - Jázmin persze a végét nem hallotta, sőt egész pontosan csak az elejét hallotta és elveszett a srác mosolyában. Barátnői figyelték, hátha történik valami, de persze csak annyira, hogy senki illetéktelen ne értesüljön a dologról.
Miért jó már az is, ha hozzá szól?
Hogy lehet ennyire beleesni valakibe?
Nem lehet ezt idegekkel bírni.
Csak bámulta bambán és vigyorgott.
- Na, megvan? - sürgette a srác, és neki végig kellett pörgetni az agyát az elhangzottakon, de nem emlékezett semmire. Az agymanó a fejében feladta a munkát, lekapcsolta a villanyt és hazament.
- Nem tudom. - suttogta a lány. Isti értetlenül állt az eset előtt, de aztán abban maradt magával, hogy biztos kiesett, vagy ilyesmi. Egy papírfecni nem túl életképes egy postaláda alsó csücskébe csíptetve.
- Este elviszek még egyet! - Jázmin nyakába hideg vízként csobbant a felismerés.