46.

A pályán maradottakban megállt az ütő. Nem a szokott fuldoklós-röfögős röhögése volt ez Annának, sokkal inkább hasonlított egy meglőtt hiénára, ráadásul mindig csak akkor szedte elő ezt a nevetést, ha valami borzasztóságos történt.
Jázmin elsápadt. Igaz, nem attól félt, hogy mi történt a hársak alatt, inkább attól, hogy ha Anna túlságosan zaklatott lett, akkor bármikor kotyoghat. Reménykedett benne, hogy Isti sosem megy majd a közelükbe amíg nem csillapszik a harci helyzet, de persze Isti is felkapta a fejét a baljós hangokra.
Eszter mélyet sóhajtott. Élénken éltek még benne azok az emlékek, mikor Anna utoljára így nevetett. Akkor Kinga alatt beszakadt egy palló a hídon és beszorult a lába, és annyira nevettek, hogy órákig nem lehetett róluk tudni semmit. Mire kiszabadult az ominózus láb, már majdnem kékült, mármint továbbra is a láb és se nem Anna, se nem ő. Persze így is elég rossz kilátások nyíltak a jövendő harminc perc fejleményei felé.
Sanyó, aki időközben beállt játszani felnevetett. A szerelem még vak volt, süket és eszméletlen, csak annyit tudott hozzáfűzni a hallottakhoz, hogy "Ez a nő...". Robi helyeselt
- Egyre gázabb hangokat ad ki. Már 16, szerintem ideje lenne kivonatni a forgalomból. Nagyapám Ladája eddig se bírta. - Isti ezen sokáig röhögött, így Jázmin valamennyire megnyugodott, mert ez kibillentette annyira a srácot, hogy folytassák újra a játékot.
A röhögés felcsattanásakor, tökéletesen időzítve pont hallótávolságba ért Márkó és Tomi is. Márkót csakúgy megrázták a hangok, mint Esztit, hisz az ő utolsó hiénaröhögés-emléke 15 öltéssel a vádliján ért véget. Újabb hosszabb kitekintő helyett azonban maradjunk csak annyiban, hogy a kutyák elég szenzitívek erre a hangmagasságra, főleg, ha előtte még a kapujukat is rugdossák, és amikor menekülni kell, nyilvánvaló, hogy az a leggyorsabb, aki elkövette mindezt és nem Márkó.
Tomi nem igazán figyelt. A randija részleteit magyarázta barátjának beleéléssel hadonászva, de mivel érezte a levegőben a kényelmetlenül feszengő többség szagát, megállt és összehúzott szemekkel körbesandított.
- Mi van?
- Mindjárt kiderül. - válaszolta neki Eszti, és a hársak felé bökött, ahonnan Anna csörtetett elő Pumbás kecsességgel. Nyomában Kinga loholt, és próbálta elkapni a barátnője csípőjére kötött kendőt, de nem sok sikerrel. A gazból nem láthatták rendesen, hogy a beton langyi részén teljes Isten adta hosszában szundikál Totó, de Anna tökéletes reflexei révén még az utolsó pillanatban kiszúrta és átugrott a srácon, de Kinga nem volt ilyen ügyes, pontosan a srác hasának közepére lépett.
Totó felüvöltött, Kinga felüvöltött, akik látták az előadást röhögtek, akik nem, értetlenül káromkodtak egyet, főleg Isti, aki mint tudjuk, kedves olvasó, rühellte Kingát.
- A faszomnak visítozol már?! - mondta, és bár elnézést a kifejezésért, tudd, újra csak nagyon kedves olvasó, hogy pár jelzőt kihagytunk a tényszerű közlés határait még nem feszegetve.
Totó káromkodásait egyébként nem is közöljük, mert igaz, hogy rohadt kreatívan tudta szidni akárki anyukáját és a trón körül áll összes szenteket, most elhaló hangon, halálhörgés effektekkel tarkítva tette ezt, így igazából senki nem hallotta. Csak Kinga, aki viszont azzal volt elfoglalva, hogy él-e még a srác egyáltalán, így nagyjából elszarta, hogy morog-e vagy sem.
- Sajnálom! nem vettelek észre! - kért bocsánatot a lány, és megsimogatta Totó kezét, amivel úgy szorította a hasát, mintha csak a beleit akarná a helyükre gyömöszkélni, miután vidáman belé rohant egy gyorsvonat.
- Ó hát meg ne halj már! - térdelt le Anna a fiúval szembe és kicsit megpofozgatta. - Kinga ebben a cipőben is max 50 kiló. - tette hozzá, hogy a lesoványozást ne értse bóknak a lány a vallomás után és amúgy meg a cipőjét is leszarozta.
- Ennyire... - nyöszörögte Totó, de nem tudta befejezni azzal, hogy "Csak ennyire volt a tökömtől", pedig ha megteszi, kimerítő választ ad Kinga következő kérdésére:
- Ugye nem trafáltam a töködre?? - Anna válaszolt hát a fiú helyett:
- Inkább tőle akarnál gyerekeket... - Kinga fintorgott jelezvén, hogy nem akar ő senkitől sem. Vallomása inkább ténymegállapítás, mint célkitűzés volt. Tessék elfogadni! Márkó odasétált közben hozzájuk, és segítő jobbot nyújtott Totónak, aki felkecmergett, aztán az öklét Kinga orra elé tolta.
- Ha megütöd... - engedte el Márkó, amitől a srác majdnem hanyatt esett.
- Üsse aki bírja... - köhögte Totó - Ebben vannak a mogyoróim! - és meglimbálta az öklét Márkó előtt is. Anna nevetett, a régi hangján. Totó átkarolta és kicsit rátámaszkodott. Csak úgy, ahogy szokta. Hát csak a baj pont ezzel volt. Sanyó lepasszolta a labdát és már ott is termett.
- Gyere ide. - intett Annának, aki oda is ment hozzá, át akarta ölelni Sanyó ellépett mellőle, és Totó elé állt. Totó rögtön átlátta a helyzetet, felegyenesedett, hátha leesik a kis donjaninak, mik az erőviszonyok, de Sanyó így folytatta: - Nem szeretném, ha a barátnőmet ölelgetnéd. - azzal meglökte Totót. Anna megforgatta a szemét. Ez a nap egyszerűen már nem igaz. Totó felhúzta a szemöldökét, aztán a pulcsija ujjait, és széttárta a karjait.
- Én meg azt nem szeretem, ha lökdösnek. - Sanyó rendíthetetlenül állt előtte, de messziről nézve nagyon cuki volt, ahogy felnézett Totóra, aki majdnem két fejjel magasabb volt nála.
- Akkor is szállj le róla. - mondta.
- Álljál meg! Rá se szálltam! - válaszolt Totó, majd leengedte a karjait. Hogy mennyire hülyén nézhetnek most ki! Neki van egy lábnyom a hasán, a földön fekvéstől valószínűleg tiszta fű meg szotyihéj a háta, még mindig zöld és tiszta karcolás az arca attól, hogy beleugrott a meggyfába, ráadásul Sanyó se épp ép miután a múltkor Anna kicsi szétszadizta.
- Csak tudd, hogy megvédem, ami az enyém. - fokozta Sanyó, és erre muszáj volt röhögnie egy szolidat.
- Most már tudom. - mondta aztán és megpaskolta Sanyó pofiját, azzal fogta, kikerülte és letelepedett a palánk tövébe. A vállára húzta Eszti lábait, kicsit harangozott velük, majd felnézett a lányra.
- Bár tudnám, minek jöttem ki.
- Szeretsz miket. - mosolygott rá Eszti, majd így folytatta: - ha már ott vagy, vakard már meg a bokám!
- Hallod, elmúlt a világ a dicsősége! - bökdöste meg a nagylábujjával Totó vállát Jázmin. A fiú visszasegítette rá a papucsot, ami az imént esett le.
- Ne is mondd! - legyintett Totó. Semmilyen hatással nem volt Annára és már Sanyóra sem, bár igaz, ami igaz, nem bánta, hogy Sanyó nincs beléesve, elég lett volna, ha nem köt belé, némán elfogadva, hogy ő a falkavezér.
- Átadtad az erőt Tominak. - mondta Eszter és kérlelőn nézett Tomira, hogy nekik is meséljen már, nem csak Márkónak. Tomi azonban hallgatott. Kinga tisztes távolságot tartva Totótól felült a palánkra, és összefonta a karjait maga előtt. Márkó mögé mászott és betyárbecsületét őrizve elterelte a szót Tomiról Kingára.
- Min akadt ki Anna? - kérdezte, mire a palánk teljes népessége érdeklődve fordult Kinga felé. A lány megrángatta a vállait:
- Semmi az ég egy adta világon. Én mindig olyan dolgokat mondok, amin Anna kiakad. - mondjuk ebben azért van igazság. Mégsem volt elég kielégítő.
- Na, mondd már!! - kérte Eszter, de a lendülettől meglóbálta a lábait és kicsit belelépett Tomi szügyébe. A srác nyöszörögve nyomkodta meg a harminchatosok helyét.
- Még jó, hogy csak ketten vagytok testvérek... - csóválta a fejét közben.
- Hol van Anna? - nézett körbe Kinga, de a lány, meg Sanyó már messze jártak, csak Sanyó feje, meg Anna hajából egy icipici látszott ki a gazból.
- Jobban jársz, ha te mondod el. - mondta együtt érzően Jázmin. Kinga viszont tudta, hogy sehogy sem lehet itt jól járni, főleg, hogy Márkó ott ül mögötte, akit mégiscsak elég mélyen érintene a dolog, ráadásul Robi is hallótávolságon belül van.
- Majd elmondom, annyira nem lényeg. - mondta végül Kinga, és olyat sóhajtott, hogy mindenki egyértelműen tudta, hogy mégiscsak lényeg.
- Jól van, tudom, hogy zavarok. - Emelte fel a kezeit Totó, de nem ment el, túl kényelmesen ült és amúgy sem lett volna energiája mozogni most, hogy lóg a bele és kirúgták a vállait is az ízületből.
Márkó viszont totál félreértette az egészet. Valahogy arra lyukadt ki, hogy Kinga biztos valami olyasmit mondott Annának, hogy "Mégis szeretem Márkót" ergo köztük hamarosan minden oké lesz. Kinga hajlamos az ilyesmire. Anna pedig tök jogosan akadna ki ezen.
Szegény Márkó, ha tudta volna, mennyire, de mennyire mellélőtt!