45.

A pályán már ott volt Isti és Robi, és valószínűleg Totó is ott volt valamerre, mert bár őt nem látták, a fiúk az ő labdáját dobálták a palánknak. Jázmint meg is nyugtatta a tény, meg nem is, hogy Isti már itt van, hisz akkor nem hallhatott a házuk előtt semmit, de persze nem lehetett kizárni, hogy a dolgok idáig is elhallatszottak. Jó lenne tudni, ilyen körülmények között hogy terjed a hang, de Tomi két napja elérhetetlen. Mélyeket sóhajtott. Anna észrevette, de nem akart reagálni, nehogy itt is leteperje a lány a földre. Jó, nem ezzel volt a baj, hanem azzal, hogy itt már sár volt és rajta a kedven sárkányos fehér pólója volt. Vicces történet, egyszer egy osztálykiránduláson viselte ezt a buszsofőr és ő addig könyörgött neki, míg neki adta egy szalámis zsemléért.
- Hé, a drága bikád is kijön? - kiabált feléjük Robi már messziről. "Ajj, már! Elég jól terjed a hang" gondolta Jázmin és zavartan kivett a zsebéből egy kis zsebkoszmoszt és elpöckölte Eszti felé.
- Sanyóra gondolsz? - kiabált vissza Anna.
- Miért hány bikád van? - vigyorgott Isti, csak túl halkan csinálta, a lányok csak Robi üvöltözését hallották.
- Rá! Csak mert veletek szar játszani!
- Ó, hát ne félj, nem akartunk veled egy labdához nyúlni, nehogy mi is hobbitokká változzunk. - kiabált vissza Anna, pedig közben már odaértek, közvetlenül a palánk mellé.
- Kedves tőled, hogy gondolsz a többiekre, hogy el ne kapjanak tőled valamit! - mondta Robi és abbahagyta az ordibálást. Nekidobta a labdát a palánk szélének, amitől az egyenesen Anna fejére pattant. Véletlenül alakult így, de szándékosnak látszott.
- Ó hogy nyelt volna le anyád! - emelete fel a középső ujját Anna, a másik kezével pedig a fejét dörzsölgette. - Rohadj meg, eltörted a csatom! - Robi megrángatta a vállát. Totó ekkor lépett a lányok közé.
- Kell egy csatt a fejedre? - kérdezte, és gyöngéden Anna homlokára csapott. - Csatt! - tette hozzá.
- Gyere te is a hülyeségeiddel! - morogta a lány.
- Már itt vagyok! - mosolygott Totó. Nulla hatása volt Annára. - Jaj, totál fáradt vagyok. Hajnali ötkor feküdtem le, addig játszottam a lovagot.
- Úgy sajnállak. - mondta Anna, de meglátta közeledni Sanyót, úgyhogy otthagyta a fáradt lovagot és elszaladt.
- Így múlik el a világ dicsősége. - legyintett Totó, kivette a labdát Robi kezéből és kosárra dobott. Csont nélkül.
Isti Anna után nézett, majd így szólt:
- Komolyan nem akarod, hogy valaki téged is így üdvözöljön? - Robi is Ann felé fordult, aki épp átkarolta Sanyó nyakát, majd csókolózni kezdtek.
- Valaki? - fintorgott.- Kurvára nem akarom, hogy mondjuk a kaller így kérje el a bérletem. - Totó a hóna alá csapta a labdát:
- Van bárki is ezen a Földön, aki téged érdemel? - A lányok a palánkon üldögéltek. Kinga hallgatta a beszélgetést, valahogy vonzotta a füle Robi hangját. Ránézett a srácra, aki úgy két méterre állt tőle, és elgondolkodott. Jó, nem volt alacsony lány, de az osztályban voltak nála magasabbak lányok is. Robinál pedig épp, hogy csak egy milliméterrel volt alacsonyabb. Robi viszont véknyabb volt nála, mint egy ropi, sűrű fekete haját bármelyik fecskecsalád alkalmasnak találhatta volna beköltözésre. Az orra nagyon furán állt, Kinga biztos volt benne, hogy már volt eltörve. Már most le volt barnulva, úgy nézett ki, mint egy jól fésült cigánygyerek. Ha nagy, tébolyult bociszemeivel ránéz valakire, az azonnal bevall bármit. Ezen sokat segített az is, hogy már mindenki tudta, hogy nem jó Robi látóterébe kerülni, mert abból minimum beszólás lesz, de az sem lenne példa nélkül álló, ha rezzenéstelen arccal, csak úgy, belehelné valaki szemüvegét. Az meg még rosszabb, ha előszedi az egyetlen mosolyt, amit produkálni képes, a fültől-fülig érő pszichopata vigyorgást.
Ebben a pillanatban Kinga szerencsésnek érezte magát, ő eddig csak szem-fültanúja volt A Robinak. Anna révén persze rengetegnek, de saját bőrén szerencsére nem tapasztalta még az apokalipszis ötödik lovasának hatását.
Mikor még kicsik voltak, Robi egyszer odakötötte Anna hosszú haját a radiátor hőszabályzójához, és mikor a lány felállt, egy egész tincs maradt a radiátoron. Vagy mikor komplett kajacsatát rendeztek kenyérből és paradicsomos káposztából az ebédlőben. Bár annak Robi itta meg a levét, mert Anna úgy rácsapta a kezére az ebédlőajtót, hogy szilánkosra tört három ujja. Igen, talán abból állt az "esküdt ellenség" ügy közöttük, hogy Robi emberére akadt a lányban. Ő ugyan nem ment sírva szólni a napközis tanárnak, ő kiállt magáért, ő visszaadott mindent, legalább olyan kreatívan, mint amilyen kreatív a kihívás volt.
Mikor Robi egy anyák napi színjátszós próbán megpróbáltak megrúgni Annát, de ő dőlt fel a székkel és mindkét kezét eltörte, és a tanárok azt hitték Anna hibája volt, ezért neki kellett másolnia a fiúnak amit órán vettek.
Na jó, nem csoda ha, Anna utálja. A többieknél sem csoda, oké, oké.
De vele mostanában különösen kedves. Hazakísérte, aztán még utána is kérdezte, minden rendben van-e... és még kekszet is adott!
- Bassza meg. - nyilallt belé a felismerés. Eszter és Jázmin értetlenül néztek rá, de ő nem merte kimondani, nehogy, ha mégsem igaz, ettől váljon valóra. Hebegett valami kamu magyarázatot arról, hogy majdnem leesett, de érezte, hogy remegni kezd a keze. Minden ereje eltűnt.
Lemászott a palánk vascsöveiről és miután megbizonyosodott róla, hogy megtartják a lábai, Annához szaladt, aki kéz a kézben közeledett Sanyóval. Megkarolta a lányt és maga után rángatta a hársfák közé. Anna hagyta magát, érezte, hogy valami életbevágóan fontos történik.
Ahogy a fák közé értek, Kinga nekitámaszkodott egy törzsnek, majd hirtelen átölelte barátnőjét.
- Mi van? - sürgette Anna.
- Baszd meg, baszd meg, baszd meg. Baszd meg!! - hadarta Kinga, majd fel-le ugrált vagy ötször. Anna megfogta a vállait.
- Oké, most akkor kurvára, de lenyugszol. - tanácsolta. Kinga engedelmeskedett:
- De ne ölj meg! - Anna felmutatta a kisujját esküje jeléül. - Bassza meg. - mondta még Kinga, majd végre kibökte: - Tetszik Robi.
- A többiek talán észre se vették, hogy a fák közé mentek, egészen addig, míg kétszáz pánikszerűen menekülő galamb kíséretében fel nem csendült egy füves hiéna hangján a délutánt átszelve Anna röhögése.