4.

Még mindig ugyan az a nap volt, a nyári szünet első napja. A domb felett, a kukoricásnál, ahol ezer meg ezer kis ösvény kanyarog fel az erdőbe, ott, ahol Augusztus huszadikán mindig megtelnek a sötét zugok csókolózókkal, míg a tűzijáték pattog mögöttük, Isti és Robi feküdtek a fűben, és az eget bámulták.
Mióta az eszüket tudják, mindig így kezdték a nyarat. Megbeszélték, mit akarnak idén, mit nem, és punnyadtak egy kicsit a langyos reggeli szellőben. A 16. nyár pedig elindult. Isti elhatározta, hogy a legszebb, legdögösebb lányt fogja megtalálni magának, de mivel egy se igyekezett csak úgy a kukoricásból rárontani, nem lustálkodhatott egész nyáron. Robinak viszont egyáltalán nem volt kedve barátnőt kutatni, idegesítette maga körül a lányosztálytársak örökös vinnyogása. Inkább lefoglalta magát az új telefonjával, és mindenféle programokat töltött le az éterből ismeretlenül lopott wifiből.
- Ha választhatnál, mit választanál? - kérdezte egyszer csak Isti. - A tiéd lehetne bármelyik csaj az egész világon. Legyen az élő vagy holt... kit választanál?
- Az élőt. - válaszolta Robi. Isti felröhögött.
- Élne egyébként is. Elég szarul nézett ki abban a horrorban a halott csaj, mikor kefélték. - megint felröhögött. - Na, de kit választanál?
- Fogalmam sincs. Lakjon közel. Nem akarok folyton berohangálni a városba... - dörzsölte meg a homlokát Robi.
- Nem vagy ép. Bárkit megkaphatnál. De te az utcából választanál? - mondta felháborodva Isti és elvette a telefont barátjától, hogy most ő pötyögjön rajta.
- Nem mondtam, hogy az utcából... de... nem is Afganisztánból... - morogta Robi. Unta már.
- És az utcából? - puhatolózott tovább Isti. Néha rájött, hogy összehozza valakivel örökké magányos haverját. A srác még sosem járt senkivel, sosem csókolózott, sosem semmi. Egyetlen nőideálja egy énekesnő volt, Lea, azonban annyira józanul élt a világban, hogy sosem áradozott olyan fantáziaszüleményeket, hogy ők ketten bármennyire is közel kerülnek egymáshoz.
- És én nem vagyok az ép. - nyögte.
- Ugyan már... közel is vannak meg minden. - vigyorgott Isti.
- Aha. Akkor válogassál te innen. Kit választanál? - vette vissza a telefonját Robi.
- Jázmin. Jázminhercegnő. Ő elfogadható. - tűnődött el Isti.
- Gyors válasz volt. - jegyezte meg Robi.
- Mert már gondolkodtam rajta. Ha én is olyan lusta lennék, mint te. Ha nem akarnék két megállót menni egy dugásért. Vagymi... - nevetett Isti.
- Végül is... Jázmin oké. - vonta meg a vállát Robi. Jázmin tényleg oké volt, de kívül esett az érdeklődési körén. Kicsit semleges is volt. Egy totál natúr szőke lány, kék szemekkel, aki az első házban lakik balról. A párhuzamos osztályba jár, jól tanul. Ennyi.
- Ki mást? Anna aranyos, de Sanyó a szívem tépné ki... - mondta Isti.
- Meg én is. Az a csaj egy patkány... - borzongott meg Robi. Általános iskolás korukban Annának köszönhetően tört el mindkét keze.
- Ugyan! Attól, hogy ti utáljátok egymást, köztünk lehetne bármi. - rángatta meg a vállát Isti. Bírta Annát, azt, hogy sose törődik azzal, mit gondolnak róla mások, csak azt teszi, amit a szíve diktál. Tulajdonképp ezt az önfejűséget bírta Robiban is. Robi és Anna pedig valószínűleg ezért nem bírták egymást.
- Aztán összeszednéd Totó meg Maki minden herpeszét. - legyintett Robi utalva arra, hogy Anna szívesen legyeskedett a nagyfiúk körül.
- Kinga egy hisztis nyaligép. - folytatta tovább a lányok elemzését Isti. Robi biccentett, hogy tovább. Kismilliószor végighallgatta már, hogy Isti mennyire utálja, ha Kinga bármit is tesz az osztályban. A lány mindig mindenben segített, és mindenkivel igyekezett jóban lenni, amit a fiú nem viselt el. - Eszter meg leérettségizett. - mondta végül Isti.
- Ja, hát kábé ennyi. - bólintott Robi, majd hirtelen valami nagyot csattant. Felnézni sem volt idejük, mikor valaki átrepült felettük, valami rájuk csorgott, és üvöltve egyszer csak földet ért a porban Sanyó.
- Mi a fasz...? - törölgette az arcát Isti.
- Jól vagy? - kérdezte Robi, de fel sem állt, hogy megnézze él-e még Sanyó.
- Elütöttem egy gólyát. - mondta a fiú, és felpattant, majd a két srác között visszarohant a domboldalra.
- Mi van? - erre már Robi is felült. A két srác nézte, ahogy Sanyó lerohan a dombon, és felszedi Krisztián biciklijét, és feltolja közéjük.
- Kibaszottul kinyírtam egy gólyát. - mondta idegesen.
- Tiszta vér vagy. - mondta Robi, bár ez csöppet sem nyugtatta meg Sanyót.
- Te is. - jegyezte meg Isti.
- Mind, bassza meg! Széttrancsíroztam... ült le kétségbeesetten a fűbe Sanyó.
- A gólya védett, nem? - kérdezte Robi, és már pötyögött is tovább a telefonján.
- Kurva jó! - törölgette a biciklit Sanyó. - Nincs zsepitek?
- Nincs. - nyúlt a zsebébe Isti. - Krisz bicaja?
- Ja. - törölgette a pólójával a vért a bicikliről Sanyó.
- Akkor ne félj! Sokkal hamarabb kinyír ő, mint, hogy lecsukjanak védett állat kinyírásáért. - mondta Robi.
- Amúgy hol van? - kérdezte Isti, mert a gólya nem volt sehol.
- Mit tudom én! - morrantotta Sanyó. Még lent nekem jött... Beakadt ide... aztán jött ez a kibaszott domb! Itt meg leesett.
- Meg te is. - tette hozzá Robi.
- Jól vagy amúgy? - kérdezte Isti. Sanyó bólintott párat.
- Kicsit bebasztam magam, de mindegy is. Krisztián le fogja tépni a fejem.
- Ja. - mondta Robi.
- Keressétek már meg nekem a gólyát, míg elviszem Krisztiánnak a biciklijét! Légyszi! - kérte Sanyó.
- Minek neked egy döglött gólya? - kérdezte Isti.
- El akarom temetni. - ült fel a biciklire Sanyó. - Na jó, úgy látom nincs baja, csak dzsuvás lett. - azzal eltekert.
- Nehéz téged kibillenteni. - mondta Isti.
- Megedződtem melletted. - vigyorgott Robi, és felállt, zsebre vágva a telefonját. - Na, jössz? Addig meg kéne találni, amíg nem büdös, és betenni egy dobozba.
- El kéne menni a temetésre.- bólogatott Isti. - Az oviban gólya volt a jelem.
- Nekem bicikli. - mondta Robi, és röhögőgörcsöt kapott.