9.

- Tudod mi lenne vad? - kérdezte Kingát Márkó, miközben egy sütiszeletet próbált kiemelni úgy a tepsiből, hogy ne törjön ketté. Szorosan egymás mellett guggoltak ketten a sütő előtt. Odafentről egy zaj se hallatszott,  Eszter tanult, mint oly sok ideje már, közelgett a szóbeli érettségi, és neki nagyon számítottak a pontok. Kinga letérdelt.
- Ha megint roppanna a térdem. - válaszolta.
- Vad lenne? - zavarodott egy percre össze Márkó, és a megszerzett sütit precízen elhelyezte a tenyerén.
- Úgy ropogna, mint tegnap, az évzárón. Mikor felmentem a katedrára, és még a mikrofon is berezonált. - magyarázta a lány, és a saját sütijével felemelkedett. Egy gyors mozdulattal helyére rúgta a sütőajtót, és rámosolygott Márkóra. - Amúgy mi lenne még vad?
- A térded. Az is elég vad lenne. - bólintott a srác, és ő is felállt.
- De mi még? Nem ér, ha nem mondod el, már tiszta izgatott lettem. - morogta Kinga.
- Ha ezen a nyáron tök új dolgokat csinálnánk. - nyögte ki Márkó, és nem követte a lányt a TV elé. Állt a konyha hűvös kövén mezítláb, és lenyalta az ujjáról a porcukrot.
- Például? - kiabálta kintről Kinga.
- Kuss!! - kiabált le fentről Eszter. Márkó gyorsan a kanapéhoz sietett, és leült, jobb nem felhergelni valakit, akinek a szobájában rengeteg éles ceruza hever.
- Mondjuk nem csak eljárnánk úszni, vagy kosaraznánk, vagy bicajoznánk. Hanem mást is.
- De mit? - türelmetlenkedett Kinga, és benyomta a TV-t. - A városba nem mehetünk be mindig. Messze van, és eltelik az utazással a fél nap.
- Nem is erre gondoltam. - sóhajtott Márkó.
- Gondoltál egyáltalán valamire? - vigyorodott el a lány, és végigzongorázott a csatornákon. - Vagy csak akarsz valamit csinálni, amit még nem csináltunk?
- Pszichiáter~ - nevetett kínjában a fiú, és megbökdöste Kinga lábát. - Te...
- Igen?
- Járjunk! - csend lett.
Aztán Kinga felnevetett.
- Hát hogyne!
- Komolyan mondtam. - rángatta meg a vállait Márkó. Kinga összevont szemöldökkel ránézett.
- Elrontottad a gyomrod? Vagy huzatot kaptál?
- Ne izélj már. Olyan kedves vagyok, meg minden. Kellek neked. Jobban, mint George Clooney, meg Johnny Depp. - Márkó összefonta a karjait.
- Az egy dolog, de én nem vagyok kedves, meg minden! - Kinga is összefonta a karjait. - És szexelni se akarok veled. - tette hozzá. Márkó értetlenül nézett rá. - Ne add a hülyét, mindketten tudjuk, hogy lesz a kisbaba.
- De hogy jön ez ide? - kérdezte a fiú.
- Edd meg a sütidet. - morgott Kinga, részéről akár le is zárulhatott volna a beszélgetés.
- Mi bajod van? Nem azt mondtam, hogy vetkőzz! - vigyorgott értetlenül a fiú.
- De az ugyan az! Totónak is vannak ilyen dolgai. Legyél mér inkább tovább Márkó, kérlek! - kérte Kinga könyörögve összefonva az ujjait.
- Várj, kezdjük már elölről, mert semmit nem vágok. - cibálta szét a kezeit a fiú. Kinga lebiggyesztette az ajkait, és mintha nem lett volna ez a fura tetemre hívás, ahogy szokott, odamászott Márkó vállára, és maga köré fonta a karjait.
- Szeress, na! - kérte.
- Továbbra sem értek semmit. - paskolta meg a lány hátát Márkó. A fejében össze-vissza zakatolt, amit mondtak egymásnak, csak hogy semmi értelmet nem talált az összegabalyodott szavak között.
- Nem akarom, hogy megváltozzanak a dolgok. Nekem most így olyan jó! - suttogta Kinga, és kicsit összenyálazta a fiú pólóját.
- De állandóan ezt csináljuk, összeölelkezünk, meg hajnalig beszélgetünk, meg azt mondjuk egymásnak, hogy szeretlek...
- De ezt csak barátságból. - ült fel Kinga. - Ne bámulj.
- A szerelmesek is ezt csinálják. - mosolygott halványan Márkó. Szinte el sem hitte, hogy megtette, hogy végre rászánta magát. El sem hitte, hogy Kingát tényleg ennyire megdöbbentette az egész, és kavargott a gyomra attól, hogy perceken belül el lesz zavarva, és odahaza nem fogja várni senki, csak az érzés, hogy többé semmi sem ugyanaz már, mert azt is kiütötte a nyeregből, akihez tényleg kötődött.
- Nem is. - motyogta a lány. - Mert ők azt is csinálják.
- Mondtam én ilyet neked? - már nem bírta tovább, és a tenyerébe hajtotta a fejét.
- Nem, de ha elkezdünk csókolózni, aztán taperoljuk egymást, akarni fogod, és én meg nem akarom. Pont. - Kinga a kanapé legtávolabbi zugába húzódott. - Miért kellett most ezt csinálnod?
- Mert szeretlek. És nekem több kell belőled. - sóhajtott Márkó. Azonnal rájött, hogy ezt nem kellett volna mondani. Kinga összerezzent.
- Nem hallod amit mondok? - kérdezte.
- Egyikünk se hallja a másikat. - dőlt hanyatt a fiú.
- Tisztára, mint a régi házasok. - sóhajtott Kinga. A szíve kalapált. Hogyne akart volna járni Márkóval, a világ legédesebb fiúja volt, széles mosollyal, olyan viccekkel, amiket az ember ezer éve nem hallott már, akivel el lehet menni fagyizni még szombat este is, és segít a tó iszapjába ragadt aprópénzt megkeresni. Az ajkai rózsaszínek, és ha arcra cuppant egy puszit, olyan, mintha szívecskék röpködnének szanaszét, és biztos jó lehet vele csókolózni, és kéz a kézben sétálni, és összebújva feküdni a fák alatt, de Kinga félt, hogy az már nem lenne ugyanolyan. Mert mindenhol azt hallani, hogy a szerelmek nem tartanak örökké, és mi van, ha elmúlik, ők összevesznek, és különben is... Gondolataiból Márkó hideg keze rázta vissza a valóságba.
- Ne filózz. - vigyorogta. Ez a vigyor! A legsötétebb fantáziákat is elűzi.
- Utállak téged. - vigyorgott ő vissza. - Járjunk.
- Jó. - hőkölt hátra Márkó. - Soha a büdös éltbe nem foglak kevésbé érteni, mint most. - tette hozzá.
- De meg kell ígérned pár dolgot. - mondta gyorsan Kinga. A fiú bólintott. - Nem képzelsz el meztelenül, nem nyúlkálsz, nem tapizol, és ha beleszeretsz valaki másba, és megcsalsz, nem hazudozol, és utána is barátok maradunk. Vili?
- Vili. - kinyújtotta a kisujját, a lány köré fonta a sajátját. - Megegyeztünk.