16.

- Én is lépek - mondta Eszti egy kicsivel azután, hogy elhalkult Anna ordítozása. Remélte, hogy így már nem akad össze a menettel, és nem kell semmibe belefolynia, mielőtt levizsgázna. "Vigyázzál magadra, mert nem tartom a hátam" pillantást küldött húgának, majd gyorsan - Sziasztok!"-ot kiáltott, megpaskolta Szűz Mária vállát, visszautasított egy utolsó kört, majd hazaindult.
Igazából rohadtul félt, de amíg hallotta maga mögött a ricsajt, úgy gondolta, bármi támadja is meg a kukoricásban. a többiek is meghallják őt, ha sikít. Amikor meg már nem hallott semmit, látta a házakat, és megropogtatta a csontjait, hogy alkalom adtán elsprinteljen.
Még elég világos volt a sötét szürkeség, hogy nagyjából könnyen hozzászokjon a szeme, így egészen addig csak a kétszeresén vert a szíve, míg Pöfikutya el nem röfögött a lábai között sajátos hordótestével. - Mi a...? - nyögte, majd miután felismerte a különös lényt, hívni kezdte. - Pöfi! Pöfi! - mire a kutya vidáman odadöcögött hozzá.
Pöfi, becsületes nevén Pöcörfalat francia bulldog-keverék volt, és évek óta boldogította a családot. Egyik nap beröfögött hozzájuk, és úgy döntött, ott marad. Folyamatosan meg-meglépett, majd visszatért enni, röfögni-pöfögni és hordótestével kifeküdni ezt-azt-amazt a kiskertben. - Mit csinálsz itt, te kis hülye?? - kérdezte költőien Eszti, és felnyalábolta Pöfit a földről. Kettőt-hármat lépett azonban, mikor a kutya kiugrott a kezéből, a levegőben lefingta, és földet érve baktatott előtte tovább kunkori farkával. Ez mindennapi esemény volt náluk, nem is vette fel Eszti különösebben, mígnem huhogást nem hallott a közeli fáról, majd négy-öt lépéssel később a feje felett három milliméterrel lecsapott egy bagoly. Igazából Pöfit akarta elkapni, biztos dagadt egérnek nézte, de Pöfi egyrészt nem volt hülye, hogy ezt hagyja, másrészt meg elég lassú sem volt. Gyorsan elugrott, nyüsszentett egyet, majd folytatta útját hazafelé. Nem izgatta fel magát különösebben, mintha napjában ötször akarná elvinni egy bagoly. Esztit viszont kiakadt. Először megint lesokkolt, aztán arra gondolt, hogy ilyen a világon nincsen, majd hogy csak el ne felejtse Arany Jánost, végül pedig felröhögött, és Pöfi után szaladt. - Hogy lehet ilyen nagy az önbecsülésed?? El akar vinni egy bagoly mert akkora vagy, mint egy fél csivava, te meg rá se baszol? - Pöfi boldogan megcsóválta a farkát, vakkantott kettőt, de nem állt meg, sőt előre szaladt, és lepisilt egy nagyobb bokrot.
A hársfa körül jártak, a focipálya csücskén, mikor Eszti egy alakot pillantott meg a kerítéslécek között. Pöfi is megállt, fülelt, majd nagy lendületet vett, és berontott a pályára. - Most mi lesz? - futott át Eszti agyán, nem tudta, mi a rosszabb, ha a kutyája nekiront egy csúnyabácsinak és mielőtt őt megerőszakolnák, belé harap, vagy ha lebratyizik vele előtte.
Az alak azonban felnevetett, hogy "Pööööfii" és Pöfi hanyatt vetette magát előtte, elégedetten röfögött és kurvamód tűrte, hogy a hasát vakarásszák.
- Pöfipöfipöööfiii! - nevetett az alak, és ahogy Eszti közelebb ért, egyre világosabb lett, hogy Krisztián lett lepöfögve.
- Bocsi, nem akarta, hogy ölben hozzam... Biztos kiszökött megint. - szabadkozott.
- Á, hagyjad, imádom! Olyan, mint egy felfújt koton. - nevetett tovább Krisztián, és összeborzolta Pöfi füleit.
- Aha... biztos. - egyezett bele a lány, majd magához füttyentette a kutyát, aki azonban megmozgatta a füleit, de igazából le se szarta. - Mennyi az idő? - kérdezte aztán.
- Negyed tíz. - mondta Krisztián, és bár tovább vakargatta Pöfit, felnézett a lányra. - Sietsz?
- Apának azt mondtam kilenc körül jövünk, szóval aha... - mondta Eszti.
- Még körül van. - vigyorgott Krisztián. - Kinga meg úgyse jön még, akkor nem mindegy?
- Mi amúgy két ember vagyunk, ha én időben hazaérek, csak őt basszák le, ha elkésik... - sóhajtott Eszti, és megint füttyentett Pöfinek. Újabb hanyagolás.
- Olyan harapós vagy ma. - jegyezte meg a srác, és felállt. - Sokat tanulsz?
- Muszáj... Ha nem vesznek fel... anya megöl... - fonta össze a karjait Eszti. - Olyan sok pont kell. Majdnem négyszáz.
- Hova jelentkeztél? - kérdezte Krisztián reménykedve. Hátha nem olyan messzire.
- Titok. Vagyis nem akarom elkiabálni... Ajj, nagyon babonás lettem. - motyogta gondterhelten a lány.
- Úgyis meglesz, úgyis felvesznek! - próbált a srác biztató lenni.
- Hát ha, úgyis, az jó... de addig még tanulni kell... És nem akarok... olyan sok, és folyton felidegesít, ha nem emlékszem valamire. Hagyni kéne. Kinga szerint minél többet félek, annál kevesebb ragad be. De minél kevesebb ragad be, annál jobban félek!
- Ördögi kör. - bólogatott Krisztián, és egy hirtelen ötlettől vezérelten megpaskolta Eszti vállát.
- Ööö... Sanyó? - kérdezte gyorsan a lány. Krisztián elhúzta a kezét, és a lábával paskolgatni kezdte Pöfi oldalát.
- Idáig kísértem, mondom leülök még egy kicsit, nem akartam bemenni. Hozzájuk se, az anyukája mindig lebasz valamiért. Képzeld, a múltkor azt mondta, többet kéne fésülködnöm, mert a szemembe lóg a hajam, és kislányos lesz az arcom...
- Ja, hogy ezért mentél olyan hirtelen fodrászhoz! - nevetett fel Eszter.
- Nem vagyok én Tomi... - sóhajtott Krisztián.
- Akkor lennének ám rajongóid, mint mondjuk Anna... - nevetett újra a lány. Krisztián hosszan nézte. Nagyon szerette az arcán a két kis gödröt, mikor nevetett.
- Persze, kell is Anna csókja! Egy forintot nem ér. Csak Totót szereti, Sanyó meg pusztuljon meg.
- Sose hitegette Anna. - mondta Eszti.
- Sose, mi? - legyintett a srác. - Egy csomószor írt neki msn-en, meg Facebookon, hogy vidítsa fel, mert csak ő tudja, mikor Totó felbassza, aztán kihívta, elvoltak egész este, aztán másnap ment Totó után.
- De ő nem mondta, hogy szereti. - próbálta Annát védeni Eszti.
- Én se mondom a vajaskiflinek, hogy most megeszlek. - rángatta meg a vállát Krisztián. - Ne érts félre, én bírom Annát, de Sanyót jobban, és nagyon felkúrja az agyam, hogy így beszopatja.
- Értelek, de csak elfelejti már... - mondta Eszti.
- Az se így megy! - kacsintott Krisztián. A lány megrángatta a szemöldökét.
- Parancsolsz valamit? - kérdezte. Krisztián megdörzsölte az állát.
- Dehogy parancsolok... most mondtam, nem mondom a kiflinek, hogy megeszem.
- Mi van? - kérdezte Eszti. Ezt nem értette.
- Semmi, menjünk, hazakísérlek. - ajánlotta Krisztián.
- Nem megbeszéltük már, hogy szép vagy, okos vagy, de az anyád lehetnék? - kérdezett Eszti újra, pici túlzással.
- Nem érdekel, ami volt. Most van. - mondta Krisztián, és közben nagyon bölcs fejet vágott, kicsit még a homlokát is ráncolta. - 16 vagyok. Te 18. Senkit se érdekel.
- Engem mondjuk eléggé. - válaszolta Eszti, és ellentmondást nem tűrően ölbe vette Pöfit, aki hálátlanul és nyűgösen nyikorgott a kezében.
- Ennyi? - sietett utánuk a srác.
- Mit ennyi? Ennyi se... - mondta Eszti.
- De ennyi a bajod, hogy fiatalabb vagyok? - kérdezgette Krisztián.
- Ajj... - állt meg Eszti. - Az a bajom, hogy undorítóan viselkedsz, és... nem akarom, hogy az emberek az alapján ítéljenek meg, kivel járok.
- De amúgy járnál velem? - jött izgalomba a fiú.
- Mi amúgy? Nincs amúgy, ilyen vagy, ezen nem tudsz változtatni. Folyton hülyeségeket beszélsz és mindenkitől azt hallani, hogy hány pornófilmet ismersz...
- Én mondtam neked ilyet valaha? - kérdezte Krisztián.
- Nekem nem! De csak azért nem kezdek bele, velem kedves vagy, mindenki mással meg... fúj...- sóhajtott a lány.
- Fúj? Ez rólam a véleményed? - hajtotta le a fejét Krisztián. Rossz az ilyesmit tudni.
- Gondold már végig, milyen képet alakítottál ki magadról? Több pletykát tudok rólad, mint ami egy Blikkben van!
- Egyet mondj. - emelte fel a mutatóujját a srác. Eszti az ujjra nézett.
- Igen? Megujjaztál egy lányt egy elsőáldozáson a régitemplomban a sekrestye mögötti padon.
- Az nem igaz. Nem így. - vörösödött el Krisztián. - Bérmálkozás volt, és nagyon sokan voltak. Senki se vette észre.
- Pont ez az, senki! De te elbüszkélkedtél vele úton, útfélen!! Én ilyet nem játszom. - mondta Eszti, és elindult.
- Megváltozok. Ígérem. Érted. - kiabált utána Krisztián.
- Ne ordibálj már... - csapta be a kaput Eszti, és letette a kutyát. Közben Krisztián is odaért. - Menj haza!
- Ígérd meg, hogyha megváltozom, adsz egy esélyt. - kérte a srác.
- Hogyne. - sóhajtott Eszti, és felsietett a lépcsőn. Pöfi egy kicsit még futkosott a kertben, aztán leült a lépcső elé, és vonyított egy sort. Krisztián is felsóhajtott, a kapura támaszkodott, aztán hazasétált.