26.

Jázmin igazából már korán magához tért, de azután sem lett több ereje nyilvánosan mutatkozni, hogy kapott nyolcvanhat SMS-t Kingától és Annától, sem pedig azután, hogy elfogyasztotta reggelijét, ami egy kisebb vödör McDonalds-os fagyiból állt, bátyja munkája révén. Kicsit feltuningolta még ezt is, mellé nutellát kanalazott, a tetejére csokiskekszet tört, és epret kavart bele, a tejszínhabról is csak azért mondott le, mert az nem volt otthon. Mással nem lehet túlélni egy akkora sorscsapást, mint önmagunk, csakis cukorbajos kómával.
Teljesen biztos volt benne, hogy Isti, ha nem is jött rá ennyiből, hogy ő szemöldökig szerelmes belé, akkor is elkönyvelte középsúlyos értelmi fogyatékosnak. Belegondolnia is elég volt, hogy majd elbőgje magát, és alig aludt, mert a fejére kellett húznia a takarót, hogy ne lássa az este nyomait, így viszont majd megfulladt a melegben. Most viszont már nappal volt, elég sok fénnyel ahhoz, hogy visszarakja a karnist, a függönyt és a cicás sötétítőt a helyére. Micsoda pusztítás. És mindent látott Isti... az elejétől. A végéig.
A hülye újságokban meg fórumokon persze csak annyi van, hogy menj oda a kiválasztottadhoz, hogy bevalld neki mit érzel, de arról szó sincsen, hogy kell viselkedni azután, ha az ember lánya karnissal és egy komplett lakástextil üzlettel a fején járt csárdást az orra előtt?
Rá kellett döbbenjen, egyedül van a problémájával. Még Annának sem volt mersze bevallani, mert hát... Anna... nem egy kedves lány. Pofátlanul sokáig tud röhögni kínos dolgokon, és mindenről elfelejti, hogy titok, és a legváratlanabb helyzetekben nyögi ki, csak mintha azt mondaná, "szép az idő".
Csengettek.
Csak, hogy a lehető leginkább visszaadjuk a történteket, előre szólok a következő néhán sor gondolat forméban mindössze egyetlen másodperc alatt vágtázott végig Jázmin tudatán.
- Jézus, Isten, Szűz Mária, Szent József, Szent Kleofás, Szent Ferenc Szent... miért nem jut eszembe több szent?? Hülye vagyok. Isti lesz az. Mit mondjak?? Mit csináljak??? Istenem.... Jézus... Szűz Mária... Szent... szent... szent... Péter!! Nem lehet, vörös az arcom... Pizsamában vagyok!! Istenem, lyukas... most segíts meg Uram, és többé nem kérek semmit, add, hogy elmenjen... Édes Jézus légy vendégünk... nem. Add, hogy ne legyen vendégünk.. - Újabb csengetés. A berregés hosszabb volt, türelmetlenebb, mint az előbb. Jázmin remegő lábakkal az ajtóhoz merészkedett, és próbált a tejüveg ablakon kilátni, ami annyira ment, hogy fantasztikus feledezésként megállapította, hogy valaki áll a kapuban. Balázs, a bátyja békésen aludt odafent, családi felmenőik pedig munkában voltak. Még talán valahogy meg lehetett volna úszni az ügyet, és nem kellett volna kimennie, de sajnálatos módon az ajtó üvege magasabban volt, mint az ő szeme, ezért lábujjhegyre állva nézett kifelé, csakhogy ez nem egy könynen tartható póz pánikban, és meginogva lenyomta a kilincset, az ajtó pedig kitárult. No nem nagyon, tehát egy újabb lángolva porrá és hamuvá égés nem következett be, de azért a kapuban álló teljes bizonyosságot szerezhetett arról, hogy otthon vannak a bentiek, legalábbis fele-fele arányban. Ezen pedig az sem változtatott, hogy Jázmin gyorsan visszahúzta az ajtót. - Hidd, hogy poltergeist, hidd, hogy poltergeist... - könyörgött közben.
- Heló! - kiabált be egy öblös férfihang. A postás. - Csomagot hoztam, alá kéne írni! - kiabálta. Jázmin egy fokkal bátrabban újra kinyitotta az ajtót, és elmondta, hogy szól a testvérének, mert ő rendelt e-bay-ről egy érintőpanelt, de még alszik. A postás kedvesen bólogatott, mert megértően nem tudott. Ennyi információ egyszerűen túl sok. Miután szólt a tesójának, Jázmin erőt vett magán, és helyére szerelt mindent, ami tegnap megsérült. Kifelé bámulva a rendbetett ablakon, szépen felöltözve már egy kicsit szerette volna, ha arra jár Isti, legalább egy kicsit hadd lássa a boglyos fejét úgy, hogy a srác még véletlenül se pillant fel. Az se lett volna akkora tragédia, ha felpillant. Karnis, csipke, cicák, minden a helyén, rajta a legújabb pólója, ami rohadt drága volt úgyhogy tényleg csak egy helyben ülni, és ablakon kinézni mert benne, de a célnak pont meg is felelt. Csak Isti nem jött.
Dél körül gyors pólócsere után megebédelt, majd gyors póló-visszacsere után még úgy egy jó másfél órát ült az ablakban, de már könyvel a kezében. Igazából nem tudott ugyan koncenrálni rá, de valamiért minden "i" betűvel kezdődő szót megtalált, és ha nem lett volna a könyv könyvtári, és nem érezte volna túl kispicsásnak, szívecskével keretezi őket.
Már erősen narancssárgák lettek a dálután fényei, mikor kosárlabdát pattogtatva meglátta a pálya felé sétálni Tomit és Márkót. - Szegény, hülye Kinga. - gondolta. - Ha tudná, mekkora mázlista, hogy a srác lépni mert!
Szegény Márkó... most agyfaszt kapnék, ha a helyében lennék.
Épp csak elbattyogott a két srác a látótérből, mikor felbukkant Sanyó, Krisztián és mögöttük észrevétlen lopakodva Pöfi, amiből valószínűsíthető volt, hogy jön Kinga és Eszter is. Jöttek is. Pluszban Annával, majd megálltak a kapuban, és felordítottak, hogy:
- JÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁZMIIIIIIN. - amire Jázmin boldog izgalommal átvette a pólóját valami kevésbé sérülékenyre, és levágtázott. Az utca végén Robi és Isti Maki motorját csodálták, és könyörögtek, alkudoztak és fenyegetőztek, hogy mennyi mindent tesznek meg, ha a földúton egyszer oda, meg vissza mehetnek. Maki jól tűrte az ostromot, és hálistennek a lányok időben értek oda, mert Robi maglátva pöfit inkább egy kis kutyanyálat akart begyűjteni magára, Isti pedig melléjük szegődött, és udvariasan nem kérdezett semmit Jázmin cicás sötétítőjéről, egészen addig, míg kettesben nem maradtak.
- Jól megütötted magad? - kérdezte, mikor leült szusszanni egyet két meccs között Jázmin mellé, aki ezerrel ugróiskolát rajzolt egy törött virágcseréppel egy félreeső betondarabra.
- Á, annyira nem. - áll meg zavartan, és zavartságában nem 3-ast rajzolt a harmadik kockába, hanem beleírta, hogy "három".
- Tegnap egész este azon gondolkodtam, hogy mitől vagy ilyen béna? - mondta szélesen elmosolyodva Isti, de a lány jól érezte a hangján, hogy csak viccel. Bármennyi igazság is volt benne.
- Évek hosszú gyakorlata. - mosolygott vissza Jázmin, és folytatta a rajzolást, beírta, hogy "4", "öt" és "7" meg "8".
- Kihagytad a hatot, add csak! - vette ki a kezéből a cserepet Isti, és néhány betonba-rúgással "kiradírozta" a hetet, meg a nyolcat, és beírta hatnak meg hétnek.
- Isti!! - kiabálta Krisztián, hogy folytathassák a kosarazást.
- Most ugróiskolázok, jó? - kiabált vissza Isti, és egész este azzal játszott, közvetlen Jázmin közelében, akinek a szíve majd' kiszakadt a helyéről, hogy belecsöppent valami regénybe, és hinni se mert a szemének.