34.

Túl gyorsan történt minden. Eszter elvonult a szobájába, Kinga nagyon jó testvér akart lenni és csendben akart maradni egész este, hogy nővérkéje tudjon koncentrálni a szóbeli előestéjén. (Igen, csapkodunk az időben, kedves olvasó, de reményeink szerint majd összeállunk eggyé, egy egésszé.) Bekapcsolta a laptop-ját és nagyon ártatlanul, szépen hallkan beszélgetni akart Annával Facebook-on. Ki akarta tárgyalni, mi történt Sanyóval és arra is rá akart kérdezni Jázminnál, igaz-e amit a kismadarak csiripeltek róla meg Istiről. Teljesen ártatlan estének ígérkezett.

Bekapcsolta a laptopot, s míg a rendszer felállt, babrálta az asztalán az őskáoszt. Talált pár régi fényképet egy könyvben, és megpróbált a lehető leghalkabban röhögni Anna fején. Pont úgy sikerült elkapni a pillanatot, hogy Pöfi nyelve kunkorodva lebeg a lány szeme előtt, aki pont átnéz a kunkoron, mint valami nyelvtávcsövön. Csak közbe a szája úgy áll, mintha nem lenne egy foga sem, és kicsit bandzsít is, szóval tökéletes volt a kép arra, hogy beszkenelje, amint Eszter szobája nem lesz túl a demarkációs vonalon a szkenerrel együtt. Ezt a képet mindenkinek látnia kell.

A windows jókedvűen prüntyögött, de sajnos még kezelhetetlenül, pont úgy viselkedett, mint mikor az ember benne felejt egy CD-t. Kinga gyorsan megnyomta az olvasón a gombot, és lőn, ott is volt egy CD, ami girbegurba apaírással hirdette "Jurasics Kinga vidám percei". Sajnos nem emlékezett rá, mikor nézte és mi lehet rajta, ezért újra visszanyomta a gépbe és megnyitotta. Nyolcadikos ballagási képek... Micsoda vidám percek!! Végig nagyon szomorú akart lenni, de anya a mellette ülő lány hajából szedett ki egy bogarat, és nem ment... Anna ott is hozta a formáját, a banketten feltörte a cipő a lábát, úgyhogy strandpapucsban ballagott... Márkón meg ide látni, hogy Donaldkacsás zokni volt. "Sose lesz több eszünk" gondolta.

Márkó...

Gyorsan kikapcsolta a mappát és kivette a CD-t. betette egy tokba, és az ágyára dobta. Gondolni se akart a fiúra. Az a barátság, ami kettőjük közt volt összeomlani látszott, pedig mindennél jobban vissza akarta csinálni, hogy olyan legyen, mint két nappal ezelőtt. Nem bírta azt mondani, hogy "Jó, járjunk, legyünk szerelmesek, meg minden", mert bár nagyon szerette a srácot kételkedett abban, ez-e a szerelem. Így pedig nem tudott rábólintani. Majd, ha biztos lesz. Csak az lesz egyszer...

De mindez túl gyorsan történt. Már be is jött a FireFox, két kattintás és Anna üzeneteitől piroslott a Facebook kékje. Válaszolt is rögtön, de Anna nem írt újra. Biztos az öccsével harcol a gépért, vagy zuhanyozik, vagy Totót nézi a meggyfán. Ilyen hülyén írni! Tök izgatott lehetett, minden szót félregépelt, szóval ha visszajön, muszáj lesz normálisan kiszedni belőle, miért ugrott le az a szerencsétlen a tetőről? Így nagyon nem világos... Végigböngészte az üzenőfalát, de semmi említésre méltó nem történt senkivel. Eszti osztálytársai sokkal látványosabban izgulnak, mint Eszti, még ki is írják, mennyire félnek, ahelyett, hogy inkább tanulnának... 

De ez is csak egy pillanat volt, néhány percecske. A hold még meg se moccant az égen, pont ugyanott állt, mint mikor bejött, és bekapcsolta a gépet. 

Túl gyorsan történt minden.

Ő maga sem értette, mikor megtörtént. 

Tekergetett lefelé a kezdőlapon, mikor jellegzetes, falnak vágott xilofon hangján nyekkent egyet a Facebook, jelezve, üzenet érkezett. Két kattintás és már várta az "Anna Gál üzent neked" szöveget, de mikor meglátta, ki írt, akkorát dobbant a szíve, mint még sosem. Vagy legalább is utoljára akkor, mikor oviban beledugott egy hullámcsattot a konektorba. 

"Róbert ROBI Nagy üzent neked".

Már ebből a szívdobbanásból tudni kellett volna, hogy baj lesz.

"Te figyu már" szólt a rövid, velős mondat, minden köszönést és hangulatjelet mellőzve. Még egy fél órája sincsen, hogy elváltak a kapuban! Anna, te isten átka, hát miért most mész el pisilni?! 

"Igen?" kérdezte. Robi Facebookja pittyentett.

- Hogy az Isten b... - nyögte. Istire akart ráírni. Mellé. Most muszáj lesz beszélgetni. Nem akarta az igazat megmondani, Kinga rendes lány, meg ki tudja mennyit bőg így is Márkó miatt, nem hiányzik, hogy még Facebook-on is ráírjon valaki, hogy "Csá, ja nem te". De akkor, hogy hozza ki magát belőle?

Kinga farkasszemet nézett a laptop képernyőjével.
Robi ezerrel törte a fejét. Most már muszáj írni valamit. 

"Mikor beálltam elétek a biciklivel, rajta volt még a sárvédő?" pötyögte, de ahogy visszaolvasta, hülyeségnek érezte. Kitörölte. "Pöfi nem szökött ki?" írt újat, de ez sem volt az igazi. "Mizu?" írta végül, aztán lenyomta az entert, mert elegele lett.

Az új pittyegésre Kinga szíve újra nagyot dobbant.

"Semmi új" gépelte be, de nem küldte el rögtön. Kell szmájli?? Így olyan, mintha fapofával beszélnének el egymás mellett. De mi van, ha Robi nem szmájliküldözgetős fajta és hülyének nézi majd? Sosem beszélt még vele így. Márkón és Tomin kivül mondjuk más fiúval se. Végül egy ":D" mellett döntött. Laza, vidám és nem az az idióta ":)" ami olyan fejet vág, mint az egyik kislány a Ragyogásból, de nem is egy "xD" ami olyan nagy hejehujára utalna. Egyszerű, szolid kis vigyor.
- Ne könnyítsd meg a dolgom, hogy olyat írsz, amire lehet reagálni... - morogta a fiú, majd beírta: "Velem se, csak gondoltam rákérdezek" szmájlit nem írt. Majd ha olyat ír, amire könnyű válaszolni. Majd ha kiérdemli.

Enter.
Kingánál újabb szívelégtelenség.
"majd szólok, ha lesz változás :D" pötyögte. Robi közben kiagyalt végre valami mondanivalót. "Bocs, hogy bunkó voltam kint. Megszokás." írta. Gyors válasz volt, Kinga szíve konkrétan kiugrott. Közben megérkezett Anna is, így az ő üzenetét is jelezte a rendszer, mintha Robi kettőt küldött volna egymás után. Ahogy észrevette, hogy az egyik a lánytól jött, kicsit elkedvetlenedett. Igazán szerette volna, ha azt is a srác írja. Gyorsan válaszolt barátnőjének, kért egy pillanatot, aztán remegő kézzel visszatért a másik beszélgetésbe. "Nem baj. Megérdemeltem" írta.
- Amúgy ja. - forgott egy kicsit a székén a srác. Ideje lenne elköszönni. "Csak ne szomorkodj annyit." írta, majd még mellégépelte "Jó éjt" és már ki is lépett. Már nem is emlékezett mit akart Istinek mondani. Bekapcsolta a Skyrimet és nem akart többet Kingára gondolni. Totál ciki beszélgetés volt.

Pitty, és üzenet megnyitva. Szomorú szívdobbanás. Még igazán lehetett volna beszélgetni a semmiről. Átlépett Anna ablakába, aki izgatottan ecsetelte Totó és a kémény esetét.
Túl gyorsan történt minden.
Éjfél körül Annáéknál elment a net, ő egyedül maradt a sötétben a gondolataival. Anna elterelő hadműveletnek volt jó, nem merte leírni neki, hogy beszélt, hogy valaha is beszélt Robival, mert abból nem sült volna ki semmi jó. Csak hosszas monológja annak, mi mindent lehet utálni abban a fiúban. Amiben általában egyet is értett ő, de most, mostanában... egyre kevésbé. Rákattintott a fiú adatlapjára és nézte az a négy képet, amit megosztott magáról. Miért kedves hozzá, ha mindenkivel olyan nagy tahó? Miért írt ma is rá? Ő meg miért akar inkább vele lenni, mint Márkóval?

Akkora hülyeség ez az egész...
Negyed egyig ült és nézte, zöldre vált-e Robi neve mellett a kis pötty, és ír-e neki valamit még, de nem történt meg. Rákattintott még Márkó fényképeire, de nem nézte végig a közös mappájukat, csak az első néhány képet. Az egyik alá bekommentelte, hogy "Az a haj nekem... xD" aztán kilépett. Kikapcsolta a gépet és végignyúlt az ágyán. 

Miért nem lehet minden olyan, mint két nappal ezelőtt?

Nem lehet megérteni. Túl gyorsan történt minden.