37.

Miután az egész napot zokni illetve bugyi vásárlással töltötte az anyukája oldalán, Jázmin úgy érezte, ideje megenni egy hűs Tejszeletet. Lesétált a konyhába, kinyitotta a hűtőt, de nem volt benne semmiféle Tejszelet. Tej ugyan volt, de sajnos az élmény nem ugyanaz. Kicsit tapsolt, hátha leesik egy Kinderes hűtő az emeletről, mint a reklámban, de sajnos ez sem történt meg. A média hazugságainak áldozataként leült az asztalhoz, a tenyerére támasztotta a fejét és élvezte, hogy a hideg fa bizsergeti a könyökeit. Valahogy úgy érezte, elmúlt minden szorongás, semmi miatt sem aggódik, az élet szép és el lehet menni a boltba Tejszeletért.

De persze, ahogy ez lenni szokott egy másodperc múlva már vissza is tértek a frusztráló gondolatok, mázsás súlyukkal majdnem kirántva a szívét a mellkasából.

"Dehogy mehetsz te a boltba. Mi van, ha kint van Isti??" "Dehogy mehetsz te a boltba, tuti tudja már az egész utca a karnisos jelenetet és az eladó biztosan hülyének tart már" "Tessék felmenni szépen, a szobádban biztonságban vagy a világ elől bénázásaidban. Arra vagy itélve hogy bugyik és zoknik közt élj" 

Mély letargia, s talán azonnal fel is vonul a szobája magányába, ha nem csengetnek. Most szerencsére nem esett pánikba úgy, mint mikor a postás jött, s azt hitte Isti lesz az, s ez talán érzékelteti a leigázottság mértékét. De csengettek, s neki ki kellett nyitnia az ajtót. 

Az anyukája könyékig volt a mosógépben, más jelentkező pedig nem akadt a nemes feladatra, hát nekivágott a konyhától az előszobáig vezető 2.5 méteres, ámde viszontagságokkal teli útnak.

Kilincs lenyomva, ajtó kinyitva, s Isten kegyelméből odakint Anna, Kinga és Eszter állt.

- Sikerült? - visította először is Jázmin, belepréselve minden letargiából való szabadulását és megkönnyebbülését, hogy a barátnői azok. Eszter ugyanazon hangnemben válaszolt:

-Igen!! - de nem kívánt a témában többet nyilatkozni. Hiába faggatta bárki is, hagyta ülepedni az élményt. Jázmin pedig nem ellenkezett, értékelte inkább, hogy így már el mer menni a boltba tejszeletért, van, aki fedezze. Esemény nélkül zajlott a vásárlás, majd elindultak a hársfák közé. Lassan hűvösödött az idő, a város felől sötétszürke pamacsokat fújt az égre valami közeledő kóbor viharkezdemény. 

- Délelőtt Tomi rámozdult Dalma barátnőjére! - újságolta Anna. Jázmin és Eszti nem hitték el, de Kinga szerencsére ott volt szemtanúnak.

- Elhívta valamikorra valahová! - bizonygatta. Eszter tűzbe jött:

- Ismerjük a lányt?? Mikor mennek? Hova mennek? - kérdezgette levegővétel nélkül és majdnem beesett az árokba Istiék előtt. Jázmin igyekezett nem nagyon bebámulni az udvarra, van-e kint valaki, de ennél a pontnál mégiscsak sikerült. Hátul a garázs előtt Isti anyukája ezerrel teregetett. Köszöntek. "Úgy tűnik, minden szabadságos anyuka mos ma", futott át Jázmin agyán, majd közvetlen követte a gondolat, hogy talán vége az őrületnek, ha nem Istire gondolt először. 

- Líviának hívják. - mondta Anna, de Kinga helyesbített.

- Luca. De amúgy aranyos lány, és beszélni is tud. Pedig az ember Dalma mellett azt hinné, nem követelmény az ilyesmi. 

- Mint te meg Anna. Zsák meg a foltja. - mondta Eszter. - Vagyis... mi mind és Anna. Anna a zsák, mi a foltjai.

- Elég lyukas zsák vagyok... - gondolkodott el megannyi foltján Anna.

- Hát, ha már a lány nevére se emlékeztél... - mondta Kinga. Jázmin hallgatott. 

- Hé, amúgy tudtátok, hogy Sanyó neve Kolosi? - ugrott előre Anna és jól irányzott mozdulattal fejberúgta az utolsó ház udvarán békésen alvó kutyát egy tobozzal. A kutya felugrott és nekikrohant olyan hangosan ugatva, hogy a rémülettől mind sikítva beugrottak az árokba. 

- Ez volt a téma az első randin? - zökkent ki Jázmin a némaságból.

- Ez volt a téma az első randin úgy, hogy két éve osztálytársak vagytok és 16 éve ismered? - akadt ki teljesen jogosan Eszter.

- Nem ő mondta, Totó. - forgatta meg a szemeit Anna. Kinga pedig feltette a mindenkit foglalkoztató kérdést:

- Vele mi van? Láttad a csaját? 

- Nem nagyon érdekel. Egyik se. - mondta Anna teljesen őszintén.

- Akkor ez most komoly Kolosi Sándorral? - kérdezte Jázmin, hogy gyakoroljanak. Anna első e-mail címének jelszavához még verset is írtak, hogy megjegyezze, ennek ellenére mégis folyton elfelejtette. 

- Asszem'... - rángatta meg a vállát Anna. Ez határozottan jó jel volt.

- Amúgy Totó beugrott a kertetekbe éjszaka és összevissza törte magát. A buszon mesélte. - fűzte hozzá Eszter.

- Ja, az vicces volt! - röhögött fel Anna. - Sanyó megfogta a bokáját az erkélyről, mert minket figyelt a tetőn, és ahogy megijedt, felugrott a kémény mellé, és nem tudott máshogy lejönni! - két perc röhögőgörcs. Közben Kinga így aggodalmaskodott:

- Hát azért ez elég veszélyes. És ha eltörik a gerince? 

- Nincs is gerince. - mondta Eszter, ezen Anna mégjobban derült, majdnem hanyatt is esett, mert közben megforult, s úgy ment tovább, hogy lássa a barátnőit.

- Biztos vérzett is valamije, mert összekente a konyhaablakot. Szerencsére anyám nem vette észre, mert el is töri a kezét... - lihegett Anna. - Mondjuk az egész szép volt.

- Egy véres konyhaablak?? Fura fétis. - vigyorgott Jázmin.

- Nem az összes, csak ez. Bár olyan sokat még nem láttam. - nevetett újra Anna.

- De miért kente össze? Be akart mászni? - kérdezte megint tök jogosan Eszter.

- Valamit írt rá, de reggelre összefolyt. - magyarázta Anna. Itt hosszú percekig beszélgettek arról, mi lehetett odaírva, illetve, hogy mi lenne nagyon király vérrel felírva valahova, de már mind fetrengtek a hársfák között, mire eljutottak az utolsó, "Ez a fal véres" pontig.

- Krisztián olyan fura. - mondta kifújva magát Eszter. - Hozta az ajándékot, meg megvárt, de közben meg nem nyomult, meg nem beszélt hülyeségeket, mint szokott...

- Napszúrást kapott. - mondták a többiek.

- Csak fura... De majd még gondolkodok rajta. - sóhajtott Eszter.

- Hogy járj-e vele? - kérdezte Kinga nagyra nyitott szemmel.

- Kizárt. Azon, hogy most ez mi volt. Túl abszurd ez a nap! - nyújtózkodott Eszter és nekidőlt a fának. - A regényt hoztátok? - Jázmin a homlokára csapott.

- Ó, a fenébe! Tegnap olvastam még, de rászállt egy szúnyog a falra, azzal vertem le, és beesett az ágy mögé... ma meg elfelejtettem kiszedni. - ez félig igaz volt, mert a könyv tényleg az ágy mögé került, és tényleg a falnak csapta előtte, csak nem volt szúnyog. Sokkal inkább voltak fura gondolatai Istiről, mint a regény szereplőjéről.

- Te, amúgy Robi azt mondta, belecsavarodtál a függönyödbe és majdnem kiestél az ablakon. Vagymi. - mondta hirtelen Kinga.

- Igen... Annyira ciki volt! Ott álltak lent és végignézték az egészet!! - pirult el Jázmin, és Anna vállára dőlt.
- Miért álltak ott? - kérdezte Anna és megbökdöste barátnője orrát.
- Mit tudom én... - nyöszörögte Jázmin és lehajtotta a fejét. - Annnnnnyira ciki volt! Ne is beszéljünk róla. - kérte.
- Ráadásul amúgy Robi azt hitte, bele vagy esve Istibe, azért vagy zavarban előtte, meg tegnap kint, mikor ugróiskoláztatok, azt mondta végig el voltál pirulva... - folytatta Kinga, mire Jázmin holtsápadt lett, felránotta a fejét, majdnem lefejelte Annát, és remegő kezét a szája elé tette, ne sikítson. - Nyugi, mondtam neki, hogy hülyeség. Te meg Isti... - nyugtatta Kinga, de nem jött össze. Jázmin újra színt váltott, elvörösödött és tenyereibe temette az arcát.
- Ez nem a vég. - paskolta meg a hátát Eszter. - Majd ha valami pöccsel hoznak össze...
- Hát, azért Isti elég nagy pöcs. - mondta Kinga, de Eszter fenyegetően felé emelte a mutatóujját:
- Hallgass, áruló! Te miért csevegsz ennyit a legjobb barátnőd ellenségével?
- Nem csevegtem. Csak... mindegy is, lebaszott, mert önző vagyok.
- Bármire értette, ez Robi! - legyintett Anna. - Faszkalap! De az, hogy Istivel kombinál kedves tőle. Isti jó csávó!
- Hávécsé... - utánozta Anna legyintését Kinga. - Helyi vagány csávó! Bár szerintem egy Tomiróka erősebb nála. Vagy a Fundamentaróka. - itt speciel Isti vöröses hajára utalt, amit nemrég festetett magának.
- A Fundamentaróka kőműves. Azok erősek. - gondolkodott el Eszter.
- Akkor Tomiróka! Az egy mosómedve. Mosóróka. És a mosónők korán halnak. - bólogatott vigyorogva Kinga, de Jázmin nem vidult fel. Letargiájába visszasüllyedve fekdüt Anna ölébe hajtva a fejét. - Nyugalom, lehetne rosszabb is! Ha mondjuk tényleg belé lennél esve! - adta meg a kegyelemdöfést Kinga. Jázmin felült, megdörzsölte a szemüvege alatt a szemét és síron túli hangon így szólt.
- Aha. Hát már nem lehet rosszabb.