2014. július 26., szombat

40.

Totó az ágya végében ülve bámulta a szakadó esőt és hallgatta a mennydörgést. Unatkozott. Társasága nem volt valami aktív, mióta s lányka visszavette a felsőjét, csak a telefonján pötyögött. Ilyen esőben nem lehet hazaindulni egy röpke légyott után sem.
Folyamatosan dorombolt az ég, erre recsegett-ropogott rá néha egy-egy közelben lecsapóvillám. Ültek a sötétben némán, akár egyedül ülnének.
Totó figyelte, ahogy az utca egyre homályosodik az ablakra simuló párától, és alig bírta megállni, hogy a párkányon kopogó ujjai ne töröljenek bele valami hülyeséget.
Annára gondolt.
Mindig Annára gondolt, hiába tudta, hogy kettejük között bármit kialakítani égbekiáltó ostobaság. Mégis, ha most odafordult volna a lányhoz, aki előregörnyedve, unatkozón támasztotta egyik öklén a fejét, semmit se érzett volna. Nem nézett rá.
Érezni akart valamit, nem őiránta, akárki iránt, aki nem Anna. De nem ment, még akkor sem, ha hetente más lánnyal próbálkozott.
Ez még gondolatnak is béna volt, tudta ő is, kicsit nekiverte hát a falnak a fejét. Büntiből. Sosem a szerelmet kereste, egyik héten se, mindig csak az aktuális félórát akarta elfelejteni.
A lány mocorgni kezdett letette a telefonját az ágyra és közelebb húzódott hozzá. Lehűlt a szoba, odakint is biztos sokkal hidegebb van már, eltűnt a kánikula, amihez öltözött, biztos fázik.
Egészen egyértelműen tisztázták a feltételeiket, a csaj féltékennyé akarta tenni a volt barátját, és este inna majd két vodka narancsot. Totó pedig bármikor hajlandó feláldozni ifjonti testét egy pár újraegyesítéséért.
Meg aztán néha jólesik az ilyesmi, ha Annát látja Sanyóval. Még, ha nem is ő akarja, hogy Annának is rajta járjon az esze. Csak egy elbaszott DNS-e akarja, az összes többi nem.
Átölelte a lányt, de tovább bámulta az erkényt csapkodó esőt.
Zsibbadt a lába, de nem volt kedve megmozdulni, élvezte, ahogy az ölébe hajló törékeny alak össze-összerezzen a nagyon dörrenésektől. Nem akart csendesedni a vihar, ő pedig erősnek érezte magát a félhomályban, a saját terepén.
- Este hova megyünk? - kérdezte a lány, ő pedig megrángatta a vállát.
- Ahova járni szoktál, hogy lássanak. Sétáltass meg. - a lány kuncogott. - Kérdezhetek valamit? - kérdezte ő, de csak felvezetésnek, mert akármit is válaszoljon a lány, ő már nem fejezi itt be. De mindegy is volt, a lány bólintott párat. - Szereted őt? - a lány megint bólintott, gondolkodás nélkül. Mint mikor a betanult kérdésre a betanult választ dobja az agyad, "hogy vagy?"-ra "jól, köszi"-t. - Ő szeret téged? - a lány most a vállát rángatta. Hiszen nincsenek már együtt, nem? Ki tudja akkor.
- Azért mentünk szét, mert volt egy csaj, aki... - kezdte, de Totó közbeszólt:
- Ez nem érdekel. Csak az, hogy ha szereted, miért velem kefélsz?
- Ne kurvázz le. - ült fel a lány és sértődötten összefonta a karjait. Kinézett az ablakon, mehet-e már.
- Nem úgy értettem. Vagy, ha igen, én is kurva vagyok. - Totó rávigyorgott, ettől megenyhült. - Csak nem értek valamit. - a lány kérdőn nézett. - Ha szeretünk valakit, miért úgy akarjuk a tudtára adni, hogy fájdalmat okozunk neki? - nem jött válasz, legalább két hosszú, hűvös percig.
- Mert ha nem tudja, hogy szeretjük, az nagyon fáj nekünk is. - mondta a lány maga elé bámulva. - És azt akarjuk, hogy neki is fájjon. Kurvára.
- Mindketten kedves emberek vagyunk, szöszi. - azzal magához húzta a lányt és megpuszilta a homlokát.
- Most bűntudatom van. - sóhajtott fel az.
- Tudtam, hogy ez lesz. Ezért csak most kérdeztem. - nevetett Totó és kihúzta a függönyt. - Már nem esik, ha gondolod indulhatunk.
Ugyan csepergett még, ahogy az udvarra léptek, de nem fordultak már vissza. Üres volt az utca, csak kövér pocsolyák remegtek mindenütt a beléjük toccsanó újabb cseppektől. Mentek egymás mellett, még csak meg sem fogták egymás kezét, míg a kereszteződésnél szembe nem jött velük Anna és Sanyó.
Egészen pontosan Totóék kanyarodtak be előbb, Annáék kicsit még messzebb jártak, biztosan ők is csatangoltak egyet az esőben.
Ahogy azonban meglátta őket, Totó átkarolta a lányt.
- Na? - lepődött meg a lány, de hagyta magát. Aztán ő is meglátta a közeledőket. - Fájjon? - a srác bólintott:
- Kurvára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése