Egy megoldás maradt, elsétálni a könyvtárba, bemenni a gyerekkönyvek közé és színezni ebédszünetig, míg a kedvenc könyvtárosuk rá nem ér, lelövi a sztori végét, és megoldódik a gond. Jázminnak nem kell újra meg újra szembesülnie az orvostanhallgató és Isti egyezéseivel, Anna lezárhatja magában a történetet a lehető legrövidebb úton, Kinga pedig addig se unatkozik.
Mivel azonban még túl korán volt, alig negyed tíz, megszentelt helyre tették a könyvet, hogy otthon ne felejtsék, és nézték a teleshoppot. Mindezt amúgy Annáéknál.
Elég borongós volt az idő, mintha a tegnapi vihar hozott volna maga után egy kis enyhülést a kánikulában. Eszti nyomogatta a tenyerét, mert reggel Pöfi onnan vett rajtot egy másfélméteres műugráshoz, és végigkarmolta fehér kis körmeivel.
- Tudjátok mi a durva? - kérdezte közben a lány, de nem nézett fel, tovább tanulmányozta a piros csíkocskát a bőrén.
- A gyomorvérzés. - mutatott a képernyőre Jázmin, ahol éppen egy idősödő néni magyarázta, hogy gyomorvérzése volt, de a húszezer forintos nepáli szentfű kivonat teljesen rendbetette.
- Igen, az is. - gondolta végig a mondnivalója fényében a gyomorvérzést Eszti, aztán így folytatta: - Tegnap este tökre rá akartam írni Krisztiánra Facebookon. - a lányok nem nagyon hatódtak meg, Anna büfögött egyet, Kinga pedig tovább kopogta az Örömódát a távirányítóval az asztal sarkán. Eltelt vagy két perc, mire Jázmin érdeklődést mutatott.
- Aztán minek? - Eszterben sem volt nagy a közlési vágy, szimpla érdekességként nyilatkozott már az előbb is. Kapargatta a tenyerét, majd néhány pillanat múlva válaszolt.
- Csak úgy. - a lányok egyszerre "ahá"-ztak egyet, bólogattak, majd néma csend következett, mígnem Eszter folytatta: - Csak hát ha már neked ott van Isti, Kingának Márkó, Aninak meg Sanyó, akkor én se legyek már egész nyáron egyedül...
- Nekem nincs ott Isti. - sápadt el Jázmin.
- Nekem nincs ott Márkó. - húzta össze a szemöldökét Kinga.
- Azt mondtad, hogy Ani? - hőkölt hátra Anna. Egyszerre mondták e három mondatot, de Annáé volt a leghangosabb így ő élvezett elsőbbséget.
- Bocs, az Anna túl hosszú volt. - mosolygott Eszter.
- Akkor legközelebb mondd, hogy Pál... - fonta össze a karjait Anna. - Még, hogy Ani... - morogta.
- Szóval akkor összejönnél vele? - kérdezte Kinga.
- Nem! Isten őrizzen. Csak ha velem akar lógni, megengedem neki. Tudod, ha te Márkóval lógsz, Jázmin otthon rejtőzködik, Pál meg Sándor meg enyütt... akkor én mit csináljak? - kérdezte Eszter, de továbbra is a tenyerét szemlélte.
- Én mindig is sajnáltalak, hogy mi jutottunk neked és az összes osztálytársad a Halál fasza mögött balra lakik innen. - bólogatott megértően Kinga.
- Ha nincs ló, jó a szamár is. - jegyezte meg Jázmin.
- Pont, mint te! Nincs szőke herceg fehér lovon, jó lesz békaarcú Isti barna Robi hátán. - mondta Kinga, de ez úgy tetszett Annának, hogy a továbbiakban a röhögése miatt már nem lehetett tovább boncolgatni a témát. Túl hangos volt ugyanis, tarkítva kismalac-effektekkel.
Tizenegy előtt néhány perccel indultak útnak. Felszálltak egy éppen arra döcögő buszra, majd leszálltak a könyvtár előtt, de mivel könyvet végül csak otthonhagyták, vissza az egész, és több, mint egy fél óra eltelt, mire bemehettek.
Köszöntek illedelmesen, integetéssel jelezték kedvencüknek, hogy majd igényt tartanak rá, aztán elvonultak a gyerekrészleg hűvös, plüssmacis csendjébe. Volt kirakva néhány doboz zsírkréta meg vagy tízféle színező, neki is láttak a munkának, amibe úgy belemerültek, hogy észre se vették, hogy társaságuk akadt.
A könyvtáros srác, akit imádtak, annyira személyes missziójának érezte új olvasók térítését, hogy mikor egyetemi tanulmányai végeztével munkát kapott az ominózus könyvtárban, és szembesült azzal, hogy a négy lány falja a könyveket, rögtön érezte, tartalmas kapcsolat lesz az övéké. Nem tévedett. Mivel majdhogynem minden könyvet elolvasott, bőszen lehetett vele vitázni és mivel jófej volt és még helyes is, mennyben köttetett közöttük a barátság.
Szerencsére volt elég sok felesleges idegsejtje is, ami állta a strapát, ha a lányok éppen nagyon hülyék voltak, és mivel nagyon gyakran voltak nagyon hülyék, hozzászokott, s talán már élvezte is.
Elvett ő is egy szinezőt és a képen látható bocit kékre zsírkrétázta.
- Ó! - lepődött meg Anna, ahogy meglátta.
- Cső!!! - ujjongtak a többiek is.
- Ezer éve nem voltatok itt. Hányszor olvastátok ti el azt a könyvet? Annyira azért nem jó... - sóhajtotta a srác.
- Igazából egyszer sem. - válaszolt Eszter. - Túl elfoglaltak. Gábor, mert hogy így hívták könyvtárossrácot, csak még nem árultuk el eme fontos tényezőt, kíváncsian várta a folytatást. Eszti készségsen folytatta. - Jázmin megtalálta az egyik szereplőt élőben és muszáj inkább vele... érted... - Gábor még kíváncsibban nézett, csak már vigyorgott is. Jázmin heves tiltakozása nyomán pedig még jobban.
- Lefogadom, hogy a doki! Olyan dokis! - mondta Gábor. Jázmin elvörösödött, Eszti bólogatott.
- Bár nem doki, feleannyira se jóképű és még egy tahó paraszt is. - tette hozzá Kinga, de ezt túl hamar lehurrogták a többiek. Az Isti-fanok aránya rohamosan nőtt.
- És neked Buksi? - érdeklődött Gábor Annára nézve, mert az ő szerelmi sztorija volt a legismertebb. Még ha Gábor névmemóriája kicsit nehezítette is a helyzetet.
- Buksi? - vonta fel a szemöldökét Anna.
- Totó... - vigyorgott Kinga, aztán felnevetett. - Kutya, kutya. - aztán legyintett. - Talált magának egy új Dorothy-t! - Eszter köhintett egy diszkrétet.
- Egy bárcás kurvát.
- Aha, egy barcás kurvát! - próbálta követni az eseményeket Gábor. - Egy Real Madrid-os jobb lett volna?
- Bárcás, nem barcás... - nevetett újra Kinga és lehajtotta a félkész zsiráfjára a fejét.
- Akkor most... - puhatolózott Annára nézve Gábor, mennyit kérdezhet még.
- Mással járok és király! - mondta a lány, amit végleg összezavarta a srácot.
- Édes áratlan fiatalság! - vigyorodott el most Gábor. Bárcás lányok, egyik szerelemből a másikba ész nélkül...
- Inkább meséld el a könyv végét. - ajánlotta Anna.
- Oké, hát spoiler veszély. A portás meghal. - bólogatott a srác. Kinga lebiggyesztette az ajkait.
- Meg. Csúnyán.
- Ez még megvan? Hm... A doki haverjai valami külföldi útra akarnak menni, de a doki a csajjal marad a kórházban. - magyarázta a srác, Jázmin felsóhajtott.
- Lennél tüdőbeteg, hogy Isti imádjon, mi? - kérdezte Anna.
- Ide nekem a gyomorvérzést is! - sóhajtott újra Jázmin.
- A vége a legjobb. A csaj nem hal meg, mert megérkezik a gyógyszere a franciáktól, de mikor felépül, nem jönnek össze dokival...
- Nem? - szomorú csalódás.
- Nem.
- Látod így már Istisebb. Hagyja, hogy beszappanozd magad, aztán elzárja a melegvizet. - mondta Kinga. Ősi indián bölcsesség.
- Mondod te, hitegeted szegény Márkot, aztán tökönrúgod. - védekezett Jázmin.
- Én legalább mertem valamit tenni! - mondta Kinga. Gábor összehúzott szemekkel figyelt.
- Bőgni. - fonta össze a karjait Jázmin.
- Te meg még azt se. - nyújtotta ki a nyelvét Kinga, aztán összemosolyogtak.
Megtudtak mindent, ami a könyvről érdekelte őket, és Gábor ebédszünete is véget ért, hát lassan útnak indultak. Ahogy azonban kiléptek az előtérbe, ahonnan átlátni a felnőtt részlegbe, meglátták Tomit és Lucát.
Tomit és Lucát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése