12.

- A pokol legforróbb bugyrában fogsz megégni kénbűzben!! - hörögte túlvilági hangon Anna, a Szűz Mária szoborral pózoló Totót bámulva a tőle telhető legmegrovóbb pillantással. A fiú megkomolyodott egy pillanatra, felegyenesedett, és így szólt:
- Nem bántottam.
- De elloptad! - morogta Anna.
- Elloptál egy Szűz Mária szobrot!! - kontrázott Kinga, akinél ez talán a legmegalapozottabb volt, hiszen a csapatból ő és Eszti voltak egyedül vallásosan nevelve.
- Nem loptam el. - emelte védekezőn a karjait maga elé Totó. - Nem volt sehol!
- Sehol. Sehol?? - értetlenkedett Anna.
- Sehol. Az út szélén volt. Csak úgy. Magára hagyva, és fázott és félt. - bólogatott Totó, és megsimogatta a szobor hátát. - Ő is akart jönni!!
- Tudod, hogy ilyen szobrok az direkt az út szélén vannak kereszteken? - hajtotta a tenyerébe az arcát Kinga.
- De a kereszt ott maradt... - próbálta menteni a menthetőt Totó.
- Igen, ez mindent megváltoztat! - legyintett Jázmin, és közelebbről is megszemlélte a szobrot.
- Különben se ő vitte el, hanem én. - mondta hirtelen Maki, és rátámaszkodott az ásóra. - Nekem meg mindegy.
- Neked más a vallásod... - egyezett bele Anna felhúzva alsó ajkát, és még bólintott is párat.
- Ja, annyira más, hogy még a lopást is engedi... Ja, minden földi törvény felett áll! - horkantott Eszti, és kinyitott egy zacskó ropit. - Ha ez nem valami torra van, akkor én beleeszek! Megveszek egy kis sósért!
- Erkölcsről papolni, miközben egy halott gólya temetésén ropit eszel... - csóválta a fejét Totó, de Eszti válaszul csak elfintorodott.
- Mert mi a vallásod?? - kérdezte Kinga Makit, aki minden adandó lehetőséget kihasznált, hogy a fiúval beszélhessen, mert imádta az ázsiai srácokat.
- Ateista. - vigyorodott el Maki, és így szakasztott olyan feje lett, mint Totónak. Zsák meg a foltja, ugyebár. Kinga rögtön zavarba jött, persze hogy nem evidens, hogy egy Magyarországon felnőtt, félig magyar félig ázsiai srácnak buddhistának vagy ki tudja milyen vallásúnak kell lennie. Visszamosolygott, de már érezte, hogy elvörösödik a füle, és kétségbeesetten Anna szárnyai alá akart bújni, de a lány épp felülkerekedett mérgén, és segített beegyengetni a szobrot a sírgödör egyik vége fölé. Eszti még mindig fújt rá az otthoni hiszti miatt, Jázmin pedig valami megmondhatatlan ok miatt gyártási számot keresett Szűz Márián, így nem maradt más, mint Márkó, aki elaludt nyakát dörzsölgetve álldogált egy árnyékosabb részen.
- Miért égen le folyton? - nyöszörögte, és odabújt a srác mellkasára. Márkó örömmel fogadta, és olyan erősen magához szorította, mint még sosem.
- Mert sosem kened be magad naptejjel. - mondta bambán Tomi, de aztán utolérhette a beszédét a gondolkodás, mert felnevetett. - Vagy csak mert béna vagy.
- Köszi. - nyígta a lány, és próbált szabadulni a kényelmetlen ölelésből. Kényelmetlen volt, most, hogy kimondták, hogy járnak, hirtelen mintha kifordult volna az addigi barátság a jól ismert sarkaiból. "Miért akar megölelni?", "Miért mosolyog?", "Miért néz folyton?" pattogtak a fejében ide-oda a gondolatok, furcsa volt minden, még akkor is, ha talán teljesen ártatlan dolgok álltak mögöttük, amiket tegnap észre sem vett, annyira mindennapiak voltak.
- Nem égtél be, majd szólok, ha beégsz. - mondta Márkó, és egy puszit nyomott a lány nyakára. Kinga szíve majdnem kiszakadt a helyéről, és mivel menekülni nem tudott, visszaölelt, aztán egy gyors gondolattól vezérelten felordított:
- Mikor kezdünk?! - a terv bejött, Márkó elengedte, bár kicsit nyüsszögött a fülét dörzsölgetve, Eszti meg félrenyelte a ropit ijedtében.
- Na, akkor gyors tervismertetés. - kezdte Totó - Emlékezünk, bebaszunk és nem emlékezünk.
- Dióhéjban. - vigyorgott megint Maki, és nekiállt kicsomagolni a gólyát, de a délutáni fuvallat az orrába csapott némi dögszagot, ezért fintorogva gyorsan visszatolta rá a doboz tetejét.
- Nem, tényleg ennyi lesz! - nevetett fel Totó - Mert ki az aki ismerte életében? - néma csönd következett. - Na, ugye? - Sanyó felemelte a kezét:
- Én lehet, hogy előtte láttam az égen.
- Ennyi? Senki többet harmadszor? - nézett körbe Totó.
- Lehet, hogy én is láttam. - mondta Krisztián.
- Mikor Esztit mentél kukkolni? - kacsintott Totó.
- Mikor? - nézett nagyot Eszti.
- Nem kukkoltalak! - vigyorgott kínjában Krisztián, és eszeveszetten hadonászott a kezével.
- Mert te nem vagy olyan... - nevetett Anna.
- De komolyan nem! - hadarta Krisztián. Életében először ártatlan, erre a híre, amit egyébként imádott, győzelmet arat fölötte.
- De mikor?! - kérdezgette Eszti, és a fejében észveszejtő sebességgel pörögtek a gondolatok, mikor mehetett közel az ablakához egy szál melltartóban, vagy mikor lehetett olyan ostoba, hogy a saját házukban meztelenül menjen el fürdeni.
- Nem kukkoltalak! - mondogatta Krisztián, és idegességében fel le ugrált egy helyben. Totó elégedett vigyorra nézte a pánikrohamot amit kiváltott, mindig is imádta az ilyen helyzeteket, főleg a kedvenc részét, mikor megmentőként egy mondattal siet a kárhozott segítségére:
- Csak mikor reggel kint rajzoltál. Odament mögéd, meg ilyesmik... - mondta széles mosollyal. Olyan szívesen húzta volna még az eszüket, de a temetés is izgatta már beteg fantáziáját.
- Ja, amikor odajöttél? - nyugodott meg a lány.
- Aha... - fújta ki magát Krisztián is, és megvetően nézett Totóra. Miért kell az aknaföldön végigrohanni előtte, mikor ő most az egyszer tényleg nagyon óvatos akar lenni?
- Na, csak semmi zajongás, fiatalok vagytok még a szívrohamhoz! - nevetett Totó és a sír végébe állt. - Szóval? Még valaki?
- Ez egy gólya, olyan mint a többi. Nem tudom őket megkülönböztetni! - mondta Robi unottan kapargatva egy sör nyitófülét.
- Mert téged nem a gólya hozott, hanem az ördög a falra hugyozott, a Nap meg kiköltött... - nevetett Anna, várta már, hol rúghat egyet az ősellensége oldalán.
- Kuss a neved kertitörpe! - morrantotta Robi, de talán nem a legjobb visszavágást találta ki, hiszen a srácok közt ő volt a legalacsonyabb, és Kinga magasságát is csak idén érte el, aki pedig a maga 170 centijével a legmagasabb lánynak számított közülük.
- Bagoly mondja bögölynek... - vihogott Sanyó, aztán még idejében arrébb ugrott, mielőtt Robi tornacipője gyomorba rúgta volna.
- Legalább gólyát mondtál volna... Egyikőtök se tud viselkedni egy temetésen! - mondta Isti, és összefonta a karjait. Inni akart, minél hamarabb. Nem volt nagy alkoholizáló fajta, de most, hogy a két rosszfiú, Maki és Totó is jelen voltak, bizonyítani akarta mekkora arc.
- Különben meg halottról vagy jót, vagy semmit. - mondta Totó. Minek hoz egyáltalán ilyen hülyéket egy gólya is?? Maki az ásóval belelökte a dobozt a gödörbe, kicsit szottyos volt már az alja, mert vastag csíkban nedves foltot hagyott maga után a földön.
- Blöehh... - hangzott egyöntetűen a tömegből, de Maki nem kezdett rögtön ásni, katonásan kihúzta magát, és várta, hogy Totó befejezze a mondókáját.
- Gyermekeim, drága barátaim és mind ti, akikre nem tudok jelzőt. - itt Anna felé biccentett - Eljött az év legvárvavártabb napja, amit ily szomorú eseménnyel kell megülnünk. Meghalt ezt az ártatlan lélek, mert a nyári szünet első napján Sanyó testvérünk oly mámorban tekert lopott biciklijén a dzsindzsásban, hogy széjjel sem nézett. Figyeljetek szavaimra, drága barátaim, üzletfeleim és te - itt megint Annára bökött - Eljött a nyár, három hónap halhatatlanság. Menjetek és sokasodjatok. Ámen. - azzal Maki ásni kezdett, mintha összepróbálták volna előtte. Totó a pólója sarkával színpadiasan megtörölte a szemeit, majd Szűz Máriáét is, neki az orrát is megtörölte, majd komótosan a kúthoz ment, elvett egy energiaitalt, felrázta, felbontotta, széjjelspriccolta, majd meglocsolta vele a kis dombocskát, amit közben barátja kialakított. - Partitájm! - kiáltotta.
Ugyan nem tört ki üdvrivalgás, sem holmi filmes jelenet gagyi aláfestő zenével, sőt inkább mindenki értetlenül, felhúzott szemöldökkel állt a látvány előtt, de elkezdődött a nyár. Immár hivatalosan is.