13.

- Hozhattuk volna a vödröt, leülnék. - sóhajtott Jázmin, és körbenézett egy nagyobb betondarab után.
- Ülj a szélére! - ajánlotta Anna, és arrébb tolta a káván álló piákat. Maki olyan féltéssel kapott utánuk, mintha egy szem magzatát akarná a lány belökni a kútba, és Totó és Isti is odaugrottak. - Ne féljetek, nem bántom őket... - vigyorgott lány, majd kihúzta a zsebéből Totó telefonját és visszaadta neki. - Szolgáltassál inkább valami mucitát.
- Megmondalak! - vette vissza a készüléket Totó, és a lányra nyújtotta a nyelvét.
- Jól megvoltál nélküle! - legyintett Anna, és indulni készült egy sörrel a kezében, de Totó egy mozdulattal kivette a kezéből, és így szólt:
- Neked van más.
- Más? - értetlenkedett Anna, mire Totó Maki hátizsákjából előbányászott egy Kubut.
- Almás-körtés. Hogy érezd a gondoskodást, és megtudd végre, hogy nagynak és okosnak lenni jó. - vigyorogta szemtelenül Annára, de a lány csak fintorgott.
- Ettől folyton hánytunk.
- Csak te, az én gyomrom mint... mint a... mint az... - gondolkodott megfelelő befejezésen Totó, de aztán csak annyit mondott: - igen, folyton hánytunk.
- És még hogy fogtok. - Sóhajtott Kinga, akit teljesen untatott az este hátralévő része, látta, hogy mindenki bebaszik, ő meg majd itt lézeng és vattát köp, mert még a kólából se adnak neki azzal a jelszóval, hogy kár belé.
- Akkor menjél haza! - morogta Isti, és már bontotta is a sörét. - Senki se kérte, hogy itt károgj! - Kinga összefonta a karjait.
- Nem is mondott semmit. - kelt barátnője védelmére Anna.
- Még, aztán majd megint itt rinyál. - rángatta meg a vállát Isti, és nagyot kortyolt. - Vá~ a sátán itala, meghalok!!
- Hülyegyerek. - vigyorgott Robi, és kérdés nélkül számot váltott Totó telefonján. - Bocs, de nem bírom ezt a hörgős röfögést. Totó legyintett.
- Piát a kézbe, legalább koccintsunk már. - mondta Maki, és a nyomaték kedvéért egy gallyal megpöcögtette a műanyag poharát, amin egy filctollal rajzolt kifli volt.
- Férfias korsó. - röhögött Isti.
- Totó azt mondta tizenketten leszünk, de csak tízesével árulnak műanyag poharat... kettőt kellett keríteni, ez meg megmaradt oviból. A másik is itt van valahol, abban a ceruzáim vannak. Mármint normál esetben. Mármint az asztalomon. - magyarázta Maki, és szórakozottan megkavarta a gallyal a pohara tartalmát.
- Mi van, jó gyerek, előjöttek a régi emlékek? - vágta hátba barátját Totó.
- Mert? - pislogott nagyokat Maki, látszott rajta, hogy a müzlit reggel pálinkával locsolta fel.
- Mert az nem kakaó. - röhögött Robi, és újra számot váltott. - Te, olyan zenét nem hallgatsz, amitől nem akarom felvágni az ereimet?
- De, de letöröltem. Hozzád készültem! - vigyorgott szélesen Totó, és ő is felemelte a poharát.

Tomi is elvett egy sört, de nem nyitotta ki. Nem szerette az ízét, de a kóláét meg a borét még annyira sem. Azt viszont a legkevésbé sem akarta, hogy rákezdjenek a többiek, mennyire jó kisfiú, bőven elég ha Kingát cseszegetik majd. Valamiért Márkó szüleinek az alkohollal való kapcsolata rajtuk kettőjükön ütött ki leginkább. A két felelősségteljes szülő sokszor itta le magát a sárga földig olyankor is, mikor ők Márkónál voltak, mint legjobb barátai, és olyankor ők is hallhatták a cifrábbnál cifrább káromkodásokat, csapkodásokat, verekedéseket és ordítást, ami ezzel járt. Ő egyszer egy egész délutánra fenn rekedt Márkó szobájában, mert odalent a felnőttek veszekedtek, és ő nem mert lemenni, hogy na "Csókolom, megyek haza". Rá sem bírt nézni az üvegekre, amik szanaszét hevertek a konyhájukban, és legszívesebben hazahívta volna magához Márkót, hiszen megőrjítette, hogy ő hazamehet a tébolydából, otthon nyugalom van és levendulaillat, de Márkó máshová nem mehet. Kinga is ezért utasított el mindent, amiben alkohol volt, kicsit durvábban is a kelleténél, még bonbonmeggyet se volt hajlandó enni.
Márkónak azonban nem volt ekkora ellensége a pohár. Ő tudta, hogy a szülei ivás nélkül is szemetek, és anélkül is képesek tönkre vágni a napját, hogy holtrészegek lennének. Ha alkalom volt tehát nem ellenkezett, addig is volt valami bódulat a fejében, amitől a valóság nem tűnt olyan szarnak, mint amilyen valójában volt.
Elvett egy poharat és boroskólát gyártott, biccentett Tominak is, kér-e, de a fiú a sörére mutatott. Úgy tett, mintha egy kis bort is öntene, de valójában csak kólát öntött egy másik pohárba, Kingára kacsintott, és odavitte neki.
- Mindjárt füstölni fog!! - kiabálta Isti gúnyosan, de Kinga igyekezett fel se venni. Nem értette, miért utálja mindenki Robit és mondják rá, hogy egy bunkó tahó, mikor Isti nála százszor szemetebb. Összehúzott szemekkel bámulta, aztán Jázminhoz fordult.
- Tudod hogy néz ki a csattanó maszlag? Meg kéne mérgezni még most, hogy ne rontsa el a nyarunkat.
- És ha nem hal bele, csak elbassza a gyomrát? - sóhajtott Jázmin. Kicsit idegesítette már, hogy egyre több gondolata fordul meg Isti körül.
- Akkor majd Anna ápolja. - morogta Kinga utalva arra, hogy Anna többször is fennhangon emlegette, mennyire imádja a srácot, és ha lehetne, a kishúga szeretne lenni.
- Pont Anna. - sóhajtott megint Jázmin, és beleszagolt a poharába, milyen arányban elegyedik benne a bor és a kóla, hiszen semmi kedve sem volt estig émelyegni.Hál' Istennek spórolt az alkohollal Totó, ahogy töltött neki, úgy tűnt, belé is csak pocsékba veszi a piát.
- Pont? - nézett nagyot Kinga. Jázmin viszont még nála is nagyobbra kerekítette a szemét, hiszen észbe kapott, hogy hangosan mondta ki amit gondolt. Dehogyis volt ő féltékeny Annára, csak az jutott eszébe, hogy a lány lenne az utolsó, aki ápolgatni akarna bárkit is. Kinga viszont félreérthette a mondatot, ugyanis fel-le mozgatta a szemöldökét, ami egyértelmű jelét adta, hogy kombinál. Neki ment ennyiből is.
- Áh, ha már csináljuk, csináljuk rendesen és ne maradjon nyoma. - mondta gyorsan.
- Igazad van. - bólintott eltökélten Kinga, és be is tudta az egészet nyelvbotlásnak.
- Miben van igazad? - állt közéjük Anna.
- Majd egyszer, egy szebb jövőben beavatunk. - vigyorgott Kinga. Anna nyígott egy kicsit, megrángatta barátnője lófarkát, de igazából érezte, hogy csak húzzák az agyát, úgyhogy könnyen feladta. Jobban érdekelte ugyanis valami más, Totó széles mosolya, az alsó ajkában a piercing, és a fekete haja, amit hiába söpört ki mindig a szeméből, egy tincs folyton megcsikizte az orrát, amitől néha szipogott egyet.
- Egészségetekre! - mondta Maki, és míg gyorsan körbekoccintottak, vagyis inkább körberecsegtették a sörös dobozokat, a műanyag poharakat és Maki kiflis poharát, ő Tomi mellé suhant, s talán a fiú még észre sem vette, már meg is csókolta.